Botz Domonkos: Levél Alanyából
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_41f29a556a0b4807960dbbfb3b251f84~mv2.png/v1/fill/w_79,h_82,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_41f29a556a0b4807960dbbfb3b251f84~mv2.png)
Levél Alanyából XVI. (77)
Csak otthont cseréltem, s nem hazát, a gyökerek ma is ott vannak, a messzi rögös földben, odaát. Ott vannak, hol eper- és akácfák szegélyezik az út mindkét oldalát, hol estelvén harang kondul a vérágas ég alatt, szárnyas kapu nyílik, tehénbőgés hallik, és ismerős íz egy bicskára szúrt falat. Időnként vissza-visszatérek, végigjárom Óbudát, elücsörgök a Dunaparton, beszívom a város illatát. De most még itt vagyok, hol nincs pártoskodás, acsarkodás, csak a végtelen nyugalom, önzetlen szeretet és béke. Szerény ajándék ez, mivel megleptem magam, a kiporciózott időre, mi még hátra van.