Búcsúzunk Koczka Katától, egykori szilajcsikós munkatársunktól
Amikor 2010 elején felhívást tettem közzé, hogy elindítanánk a Magyarok Szövetsége hetilapját, a Szilaj Csikót, s önkéntes munkatársakat keresünk hozzá, Koczka Kata az elsők között jelentkezett. Egy idő múltán szétváltak útjaink, de a vele kapcsolatos jó érzés velünk maradt: jó lelkű munkatársat és jó tollú újságírót ismertünk meg benne. Furcsa talán, hogy a saját blogjáról vett egyik írásával köszönünk el tőle. De szívesebben gondolunk arra, hogy az utolsó pillanatokig is biztatta magát, mint arra, hogy végül csak nem sikerült. A harang most csakugyan érted szól, kedves Kata! Köszönjük, hogy velünk is voltál. Isten Veled! (– a Szerk.)
KÉPZELD EL…
Képzeld el…., hogy úton vagy. Elhatároztad, hogy bármi is lesz, eljutsz a célig. És mész. És ahogy mész, találkozol másokkal, egy darabig együtt mentek, aztán elválnak útjaitok. Van, hogy esik az eső, hideg, jeges párát csap arcodba a zabolátlan szél, van, hogy alig kapsz levegőt a párás forróságban, de te csak mész. Van, hogy virágok nyílnak az utadat szegélyező árok partján, van, hogy bokáig ér az ár, és van, hogy a közeli folyó is kiönt medréből, s neked egy magaslaton kell menedéket találnod, s ott megint másokkal találkozol. Van, aki mindvégig melletted marad, és vannak, akik távolabbról követnek a szemükkel, hogy haladsz a célod felé. Miért aggódnál? Van a célod, ahová el fogsz jutni, mert attól semmi sem tántoríthat el, ha olykor meg is roggyan a térded, még olyan is van, hogy annyira túlhajtod magad, hogy le kell ülnöd pihenni, és nem ritkán el is botlasz az úton, térdre esel, vagy fenékre huppansz, vagy akkorát zúgsz, hogy az orrodról-homlokodról is lejön a glazúr, de – eleinte megszégyenülten nézel körbe, ki látta bukásodat, aztán már csak arra figyelsz, hogy újból talpra állj – felkelsz, leporolod a ruhádat, fejeden megigazítod a koronát, és hálás szívvel köszönöd meg az újabb tapasztalatot. Átgondolod a történteket, szemed oldalra fordítva más irányt keresel a folytatáshoz, és mész, míg vissza nem találsz arra az ösvényre, amely a célodhoz visz. Sebeket szerzel, élményeket, barátokat gyűjtesz, és végül célba érsz. És akkor fedezed fel, hogy nem a célba érés számít, hanem az út maga, az utazásod során szerzett tapasztalataid. És már nem is minősíted azokat jónak, rossznak, csak köszönöd az életedet. És áldott vagy te az emberek között, ha már az utad elején tudatos vagy arra, hogy minden érted történik. Ne kérdezd, hogy kiért szól a harang! Érted szól.
