Cinkelt lapok (Gavallér János jegyzete 2011-ből)

A tisztességes haszon, intellektuális körökben talán ismeretlen fogalom, holott az emberek együttműködése ezen áll, vagy bukik. A magyar társadalom jól felismerhető tradicionális betegsége, hogy bizonyos egzisztenciális magasságokban már megszűnik a tisztességesség gyakorlati megvalósítása. Valamikori elmezavar okán, sokan felhatalmazottnak képzelik magukat arra, hogy az önkény és a zsarnokság kijátszására épült népi-katakomba rendszert továbbfejlesztve, önös érdekeik felsőbbrendűségében, kiskapun közlekedjenek a társadalom végtelen úthálózatában. Soha nem kényszerültek az igazság és a lelkiismeret törvényei szerint élni.

A diszharmonikus rezgések, iszonyú spirál-láncolatokat hozhatnak működésbe: Vagyis a társadalomból kirekesztett ember (tételezzük fel, hogy cigány) felismeri a társadalmi igazságtalanságokat, s mintegy önmagát igazolva kijátssza, megszegi a törvényeket. A példamutatás negatív energiái és a bűnhődés (a lelkiismeret kiiktatása, a gyónás általi feloldozás) figyelmen kívül hagyása, dacjogot szolgáltatnak a viszonyrendszer veszteseinek. A hatás‒ellenhatás („a szemet szemért, fogat fogért” elv) örök útvesztőjében már lényegtelenné válik az igazság és a jog, csak egyetlen elv kezd el uralkodni, az pediglen az állatvilág alaptörvénye: az erősebb, vagyis a győztes uralkodása mindenek fölött.

A győztes igazsága, legyen az a világ leghumánusabb törvénye, rengeteg vesztes, megalázott embert gyűjt maga köré, de legfőbbként az olyan győztes válik lélekzsarnokká, aki figyelmen kívül hagyja a vesztes önérzetét. Nos a lélektelen tőkeliberalizáció lehet olyan ártalmas, mint amilyen haszonnal kecsegtet. Mivel lélekazonosulhatatlan az a haszon, amely reálhozama adósság, így a társadalmi berendezkedés átrendeződése kiábrándulással jár a tömegek gyakorlati életében. Ugyanakkor ez az átrendeződés, a gazdaságirányító kollaboráns elitet egy soha nem látott lehetőséggel ajándékozta meg: gigahasznot prognosztizálhatott az, aki figyelmen kívül hagyta a lélekállapot-változáson áteső nagy többség tájékozatlanságát. Győztessé váltak olyanok, akik addig is irányítottak egy-egy gyárat, termelőszövetkezetet, áruházat, bankot, azaz a mindenkori hatalomhoz hű, felszínen ragyogó felsőbbrendűek. No, hát egy ilyen szabad világ, ahol a mások haszongyarapodása a többség nagyfokú károsodása révén realizálódik (adósság növekedés), nem biztos, hogy a tisztességes gazdasági magatartás kategóriájába tartozik. A mellébeszélés és a magyarázkodás az erősebbek terelő fegyvere.

A megélt valóság és a megmagyarázott realizmus között óriás szakadék tátong, ha a következmények differenciáltan érintik a társadalmi csoportokat.

Az embertörténet tudatfejlődése kérlelhetetlen a tapogatózó, spekuláló, birodalmi vágyakkal, mert a mindenségtörvények ‒ és az igazságosság ilyen törvény ‒ akkor is érvényt szereznek a működésmechanizmus útján, ha a győztesek nem akarnak tudomást venni a vesztesek megmaradási erősokszorozódásáról. A diktatórikus humanizmust kivették Isten kezéből, a demokratikus kapitalizmus, pedig működésképtelen, mert elfogytak – a fenti indokok alapján ‒ gazdasági gyarmatai, már képtelen tovább terjeszteni a „kizsákmányolás filozófiai gondolatát” (meztelen a király), ugyanis a gyarló ember megfeledkezett a tisztességes haszon és tisztességes viszonyrendszer fontosságáról.

2011. 06. 09.