Cser Ferenc, Darai Lajos: A mellérendelő magyar társadalom kialakulása

Cser Ferenc, Darai Lajos tanulmánya

A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.

MAGYAR ŐSTÖRTÉNET

Cser Ferenc (Canberra), Darai Lajos (Kápolnásnyék)

A mellérendelő magyar társadalom kialakulása

1. Bevezetés

Lükő Gábor A magyar lélek formái című alapos munkájában a magyar népi műveltséget mellérendelőnek írta le.105 Kicsit korábban Karácsony Sándor a magyar észjárásról szóló tanulmányaiban mellérendelőként jellemzi a magyar nyelvet és a magyar társas élet elveit, annak társas lélektanát,106 valamint Joó Tibor a magyar nemzeteszmét.107 Karácsony hozzáteszi: az 1920-as években nagyrészt 16. századi állapotok jellemezték a magyar falu lakosságát, különösen lelki értelemben, a 16. századiak pedig szinte teljesen azonosak voltak a legkorábbi, őskori állapotaikkal, amennyiben a nagyapák mindig pontosan adták át ismereteiket és felfogásukat, érzésvilágukat az unokáknak, mert szóbeli volt az átadás, és ezer év alig 20 átadás volt. Ezen felül Karácsony Sándor meggyőződése, hogy a feketeföld övezet, illetve a magyar nagyalföldi szteppei jellegű műveltség miatt a magyarság megismerésével szinte egész Eurázsia legjobb műveltségi viszonyaival ismerkedhetünk meg, amiért ez nagyon fontos tájékoztatással bír. A mellérendelő szemlélet azonban számos szellemi termékben, pl. a magyar népmesékben, regékben, természeti népek hit- és mondavilágában megjelenik. A népi műveltség egy társadalom – emberek lét- és életközössége – alapvető jellemzőit tükrözi, ezért a múlt század közepi, azaz a könyvben elemzett magyar társadalom maga is ezzel a jelzővel illethető.

A kérdés: miért lett a magyar társadalom alapvetően mellérendelő, miközben az egész eurázsiai környezetre az alárendelés a jellemző és valójában mikor vált a magyar társadalom mellérendelővé?

Korábbi munkáinkban az alapkérdést már úgy válaszoltuk meg, hogy a mellérendelő társadalmi szemlélet az emberiség ősi szemléleti módja és ez alakult az elmúlt évezredek során nagyrészt alárendelővé. Ezért a magyar társadalom mellérendelő jellegét, mint az ősidőkből hozottat kell számítanunk. Éppen ezért a kérdést sokkal inkább úgy fogalmazhatjuk meg: mikortól tekinthető a mellérendelő magyar társadalom magyarnak?

2. A mellérendelés fogalma

Mit jelent tulajdonképpen ez a magyar szó, mellérendelés?

A magyarban elsősorban a nyelvtan területén találkozunk vele, úgymint mellérendelő mellékmondat, szóösszetétel, szembeállítva az alárendelővel. A Sulinet Tudásbázisból az alábbiakat tudhatjuk meg:

„A választó, a következtető és a magyarázó mellérendelés: Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. (Ady Endre)

Az állítmányok halmozása, lánccá szerveződése esetén mellérendelő összetett mondatok jönnek létre. Ennek egyik típusa a választó mellérendelés. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. (Karinthy Frigyes)
Az állítmányok halmozása, lánccá szerveződése esetén mellérendelő összetett mondatok jönnek létre. Egyik típusa a következtető mellérendelés. Ilyenkor hozzád menekülök kopott kávéházi sarokasztal, hiszen te nyugodtan eltűröd... (Garai István)
Magyarázó mellérendelés.”

A magyar nyelvben tehát elsősorban nyelvtani fogalmat takar a szó, amelynek értelmét aztán kiterjesztjük hasonló értelmű társadalmi jelenségre. Próbálhatjuk meg a szó jelentését idegen nyelvi megfelelőinek felmutatásával értelmezni.

A SZTAKI szótárában a következőket találjuk róla: Magyar-angol szótár: co-ordination. Magyar-német szótár: e Nebenordnung, e Koordination, Koordination. Magyar-francia szótár: n juxtaposition, n adjunction. Magyar-bolgár szótár: координация. Az angol co-ordination valójában irányítást, együttes elrendezést jelent. Ugyanezt jelenti a német Koordination és a bolgár координация szó is. A másik német szó egymás mellé rendelést jelent. Ezek mindegyike cselekvés jelentésű, egyikük jelentése sem fedi le a magyar mellérendelést. Egyértelmű, hogy ez a fogalom, ami a magyarban elsősorban nyelvtani viszonyítási alapon fogalmazódik meg, ezekben a nyelvekben nem létezik, ezekben nem értelmezhető. Ezek a nyelvek mind alárendelő jellegűek.