Czigány Edit: Az írás ajándéka

A betűvetést a mítoszokban mindig egy természetfeletti lény tanítja meg az embereknek. Az ismeret szent tudománynak, misztériumnak számít.

Az írásjelek eredetileg varázsjelek, mágikus pecsétek, amik megidézték azt, amit jelentettek.

Írás és mágia összefonódott.

A barlangi ősírás harminckét jele között ott voltak a misztikus szimbolika jelképei: a labirintus, világfa, kígyó, kereszt, az Univerzum ábrája.

Sokan próbálták megfejteni.

Henri Breuil francia őstörténész szerint vadászmágiáról szólnak a jelek.

André Leroi-Gurhan, másik francia régész nemi szimbolikával próbálta csoportosítani. A vonalak, hullámok hím, a körök, oválisok nőneműek lennének.

David Lewis-Williams, dél-Afrikai kutató pszichedelikus élményeknek tulajdonította, drog hatására, egy képzelt, belső világ jelei.

De ezek csak találgatások.

2009-ben Genevieve von Petzinger, a kanadai Victoria Egyetem paleo-antropológus kutatónője (egyébként egy híres, II. világháborús kódfejtő unokája) figyelt fel rájuk, és 32 jelet azonosított.

Ezek nem sorminták vagy firkák, hanem jelek a 35-40 ezer évvel ezelőtti ősemberek részéről.

A kutatónő 367 lelőhelyet vizsgált át, 40 és 10 ezer éves közöttieket.

Lehet, hogy a jelek ismerete csak a sámánok privilégiuma volt.

A jelek nem egy primitív állapotból fejlődtek ki, hanem fordítva, a régebbi verziók voltak fejlettebbek. Fejlődés helyett hanyatlást mutat a jelábrázolás, tehát még korábbi is lehet az eredeti tudás.

Azt a folyamatot nem ismerjük, hogy hogyan vált ezekből sumér, egyiptomi, vagy maja írás.

A Petzinger által azonosított jelek azt bizonyítják, hogy a cro-magnoni ember képes volt 1. Jelekkel utalni a tartalomra, 2. A kódok rendszerezésére, 3. A jelekből visszafejteni a tartalmat, dekódolni.

Tehát a paleolit jelek egy fejlett őscivilizációból maradtak fenn. Nemcsak üzenetek, hanem mágikus kulcsok egy magasabb rendű valósághoz.