Czigány Edit: Mennyei Könyvtár

A Mindentudás könyve – a Beszélő Fény Krónikája (Akasha-Krónika)

Az Akasha (vagy Akása) az indiai kozmológiából ered, az eget és a teret jelenti. Az örök szubsztancia, az első teremtett elem.

Utána jöttek létre a teret kitöltő anyagok.

Létezéséről a többezer éves hindu iratok is szólnak.

A 19. században lett populárissá.

Helena Petrovna Blavatsky (1831-1891) orosz–német származású arisztokrata család sarja, sok helyre elutazott, Indiában és Kínában is járt. Önéletrajzában elmondta, hogy az 1850-es években mesterei Tibetbe küldték tanulni az „Ősi Bölcsesség Mesterei” csoportjához, amely feladatának tekinti az emberiség segítését.

Két mestertől tanult: Koot Hoomie-től és Moryáe-tól. A mesterek meg tudták jeleníteni asztráltestüket a világ bármely pontján.

Blavatsky visszatért nyugatra és tovább képezte magát.

1873-ban New Yorkba költözött, ahol egy újságíróval, Henry Steel Olcottal megalapították a Teozófiai Társaságot.

A társaság igen sikeressé vált, számos tudós lett tagja.

1883-ban jelentette meg Alfred Perry Sinnett Ezoterikus buddhizmus c. könyvét, amely a teozófusok alapkönyvévé vált.

Ő is említi az Akasha könyvet, a feljegyzések állandóságát hangsúlyozza. Az Akashából még az előző életek emléke is kiolvasható.

Charles Leadbeater kiegészítette az elméletet azzal, hogy a Krónika „egy energiamező, amely képek és szimbólumok formájában őrzi az információkat.”

A Társulat egyik tagja, Rudolf Steiner filozófus, író, tanár, polihisztor 1912-ben megalapította az Antropozófiát, amely egy olyan tanítási rendszer, amelybe az érzékfeletti tér is beletartozik.

Szerinte minden, ami az érzékek világához tartozik, az IDŐ-nek van kitéve, előbb-utóbb megsemmisül. A múlt némi maradékát tárják fel a régészek, antropológusok.

Az ember képes behatolni a dolgok örök eredetéig. Tény, hogy ez a történelem másként íródik, mint a közönséges történelem.

A szellemi világban való érzékelés képességének elsajátítása lehetővé teszi, hogy nem halott történelmet ismer meg a megvilágosult, hanem „előtte zajlanak le a történtek”.

Steiner írásai rekonstruálják az atlantisziak és a lemuriaiak világát. Ezek a kultúrák fejlesztették ki a jó és rossz fogalmát, megteremtették minden emberi jogi és etikai rendszer alapját.

Az „alvó próféta”-ként ismert Edgar Cayce szerint az Akasha nem más, mint a kollektív tudat energiamezőként való megtestesülése.

Edgar Cayce (1877-1945) is bepillanthatott a kollektív tudatba. Csak transz állapotban fért hozzá az információkhoz. Gyerekkora óta rendelkezett különleges képességével. Felnőttként létrehozott egy társulatot, hogy vizsgálják a tudatosság és a spiritualitás kérdéskörét. A kozmikus könyvtárban látta Atlantisz múltját, és hogy a jövőben természeti katasztrófa fogja súlytani Japánt és Amerikát.

Serbak Miklós Viktor (1907-1976) – Victor Charonként vált ismertté – szintén rendelkezett a tisztánlátás képességével. Könyveiben fontos az Analógia törvényének felismerése, amely az egész Univerzum alappillére.

A modern kor Akasha-tanítója, Maureen Germain azt állítja, hogy az Akashába való bepillantást földönkívüli civilizációk segítették, akik tudatosabbak nálunk.

Azt látjuk, hogy az átlagembernél szenzitívebb, paranormális képességgel megáldott emberek fértek hozzá az Akashához.

Természetesen a szkeptikus tudomány elveti az Akasha létezését. Néhány kozmológus sejtetni engedi, hogy lehet a multidimenzionális világunknak ilyen része is.

Michael Talbot fizikus 1991-ben közzétette a „holografikus univerzum” hipotézisét, amelyet részben az emberek hoznak létre a tudatukkal.

László Ervin tudományfilozófus feltételezi, hogy van egy kvantum-vákuum, ami a jelenlegi, a múltbeli és a jövőbeli világegyetemet informálja. Magyarázatot adhat mindez arra is, hogy az evolúció miért informált, nem pedig véletlenszerű folyamat.

Így ér össze a modern tudomány az ősi bölcsességgel. Minél magasabb szintre jut valaki a megvilágosodásban, annál több információhoz fér hozzá az Akashából.