Czigány Edit: Mennyei Könyvtár
A Mindentudás könyve – a Beszélő Fény Krónikája (Akasha-Krónika)
Az Akasha (vagy Akása) az indiai kozmológiából ered, az eget és a teret jelenti. Az örök szubsztancia, az első teremtett elem.
Utána jöttek létre a teret kitöltő anyagok.
Létezéséről a többezer éves hindu iratok is szólnak.
A 19. században lett populárissá.
Helena Petrovna Blavatsky (1831-1891) orosz–német származású arisztokrata család sarja, sok helyre elutazott, Indiában és Kínában is járt. Önéletrajzában elmondta, hogy az 1850-es években mesterei Tibetbe küldték tanulni az „Ősi Bölcsesség Mesterei” csoportjához, amely feladatának tekinti az emberiség segítését.
Két mestertől tanult: Koot Hoomie-től és Moryáe-tól. A mesterek meg tudták jeleníteni asztráltestüket a világ bármely pontján.
Blavatsky visszatért nyugatra és tovább képezte magát.
1873-ban New Yorkba költözött, ahol egy újságíróval, Henry Steel Olcottal megalapították a Teozófiai Társaságot.
A társaság igen sikeressé vált, számos tudós lett tagja.
1883-ban jelentette meg Alfred Perry Sinnett Ezoterikus buddhizmus c. könyvét, amely a teozófusok alapkönyvévé vált.
Ő is említi az Akasha könyvet, a feljegyzések állandóságát hangsúlyozza. Az Akashából még az előző életek emléke is kiolvasható.
Charles Leadbeater kiegészítette az elméletet azzal, hogy a Krónika „egy energiamező, amely képek és szimbólumok formájában őrzi az információkat.”
A Társulat egyik tagja, Rudolf Steiner filozófus, író, tanár, polihisztor 1912-ben megalapította az Antropozófiát, amely egy olyan tanítási rendszer, amelybe az érzékfeletti tér is beletartozik.
Szerinte minden, ami az érzékek világához tartozik, az IDŐ-nek van kitéve, előbb-utóbb megsemmisül. A múlt némi maradékát tárják fel a régészek, antropológusok.
Az ember képes behatolni a dolgok örök eredetéig. Tény, hogy ez a történelem másként íródik, mint a közönséges történelem.
A szellemi világban való érzékelés képességének elsajátítása lehetővé teszi, hogy nem halott történelmet ismer meg a megvilágosult, hanem „előtte zajlanak le a történtek”.
Steiner írásai rekonstruálják az atlantisziak és a lemuriaiak világát. Ezek a kultúrák fejlesztették ki a jó és rossz fogalmát, megteremtették minden emberi jogi és etikai rendszer alapját.
Az „alvó próféta”-ként ismert Edgar Cayce szerint az Akasha nem más, mint a kollektív tudat energiamezőként való megtestesülése.
Edgar Cayce (1877-1945) is bepillanthatott a kollektív tudatba. Csak transz állapotban fért hozzá az információkhoz. Gyerekkora óta rendelkezett különleges képességével. Felnőttként létrehozott egy társulatot, hogy vizsgálják a tudatosság és a spiritualitás kérdéskörét. A kozmikus könyvtárban látta Atlantisz múltját, és hogy a jövőben természeti katasztrófa fogja súlytani Japánt és Amerikát.
Serbak Miklós Viktor (1907-1976) – Victor Charonként vált ismertté – szintén rendelkezett a tisztánlátás képességével. Könyveiben fontos az Analógia törvényének felismerése, amely az egész Univerzum alappillére.
A modern kor Akasha-tanítója, Maureen Germain azt állítja, hogy az Akashába való bepillantást földönkívüli civilizációk segítették, akik tudatosabbak nálunk.
Azt látjuk, hogy az átlagembernél szenzitívebb, paranormális képességgel megáldott emberek fértek hozzá az Akashához.
Természetesen a szkeptikus tudomány elveti az Akasha létezését. Néhány kozmológus sejtetni engedi, hogy lehet a multidimenzionális világunknak ilyen része is.
Michael Talbot fizikus 1991-ben közzétette a „holografikus univerzum” hipotézisét, amelyet részben az emberek hoznak létre a tudatukkal.
László Ervin tudományfilozófus feltételezi, hogy van egy kvantum-vákuum, ami a jelenlegi, a múltbeli és a jövőbeli világegyetemet informálja. Magyarázatot adhat mindez arra is, hogy az evolúció miért informált, nem pedig véletlenszerű folyamat.
Így ér össze a modern tudomány az ősi bölcsességgel. Minél magasabb szintre jut valaki a megvilágosodásban, annál több információhoz fér hozzá az Akashából.
