Czigány Edit: A mentegetőzés művészete...
...avagy a „Heisenberg-féle bizonytalansági elv” profán használata
Egy Juvenalis nevű római költő használta először a „fekete hattyú” kifejezést, amely megegyezik a manapság emlegetett „fehér hollóval”. A középkorban, Angliában terjedt el a kifejezés a lehetetlen dolgokra. Sokáig feltételezték, hogy fekete hattyú nem létezik, és a lehetetlen, ritka dolgokra értették.
1697-ben, Ausztráliában holland felfedezők megpillantották a létező fekete hattyúkat, ezért aztán a tudományban elkezdték használni a képtelen dolgok igazolására.
A köztudatba Nassim Nicholas Taleb közgazdász, a Massachusetts állambeli Amhersti Egyetem „Bizonytalanságtudományok Tanszék” professzora vezette be 2007-ben megjelent, „The black Swan” (A fekete hattyú) című könyvével.
Műveiben a történelem olyan meglepetésszerű eseményeit veszi sorra, amelyeket nehéz lett volna előre megjósolni.
2001. szept. 11-e előtt egy héttel megjelentette a „Fooled by Randomness” (A véletlenszerűség bolondja. Az esély rejtett szerepe az életben és a piacokon) című könyvét, amelyben a New York-i ikertornyokba csapódó repülőgép lehetségességéről írt.
(Taleb kisebb vagyont szedett össze 1987-ben az amerikai tőzsde „fekete péntekjén”, míg mások milliókat buktak el.)
A „fekete hattyú” fogalma megmutatja a gondolati rendszerek törékenységét.
„Ausztrália felfedezése előtt azt hitték, hogy minden hattyú fehér. Az első fekete hattyú megpillantásának tanulsága abban rejlik, hogy egyetlen észlelés hatására összeomolhat egy általánosan érvényesnek tartott megállapítás.”
A fogalom a tudósok, politikusok, katonák tökélyre fejlesztett mentőövévé vált.
A folyamat az ipari forradalom idején, és utána gyorsult fel, ahogy egyre összetettebbé vált a világ.
Példák: az internet megjelenése, tudományos felfedezések, a világháborúk, a SzU, Jugoszlávia, Csehszlovákia összeomlása, feldarabolódása, 2001. szept. 11., ukrán-orosz háború, stb.
Ma is úgy viselkedünk, mintha ismereteink birtokában képesek lennénk előre megjósolni eseményeket.
„Nem az előrejelzésekben szereplő tévedések nagysága a meglepő, hanem a velük való szembesülésünk teljes hiánya!” – mondja a professzor.
