Czigány Edit: „Álmomban egy lepke voltam.” A Teremtés Isten álma
A legegyszerűbb testen kívüli élményünk az álom.
Van, aki emlékszik rá, van, aki nem, de az is álmodik, csak elfelejti.
Az álom nem színház, nem nézők vagyunk, hanem résztvevők. Valóságosnak érezzük az átélteket.
Szabó Lőrinc „Dzsuang Dszi álma” c. versében gyönyörűen írja le ezt az élményt.
„Dzsuang Dszi – mondta –, álmomban egy lepke voltam, aki vígan táncolt a napon, és nem sejtette, hogy ő Dzsuang Dszi… És felébredtem, és most nem tudom, hogy Dzsuang Dszi álmodta a lepkét, vagy a lepke álmodik engemet.”
Arra keressük a választ, hogy életünk egyharmadában miért merülünk álomba?
Négy fő kérdés van:
1. Mi az alvás?
2. Mi az álom?
3. Miért alszunk?
4. Miért álmodunk?
Azt, hogy mi az alvás meg az álom, még csak megfogalmazza valahogy a tudomány.
Íme:
Az alvás olyan tudatállapot, ami különbözik az ébrenléttől (Zseniális!!!) Más az agy elektromos aktivitása, működése, az EEG hullámok alapján.
A mélyalvásban sokkal lassabbak a hullámok, a REM fázisban (Rapid EYE Movement = gyors szemmozgás) erős az agyi aktivitás.
Ez a két fázis 100 percig tart egyenként. Ciklikusan váltogatja egymást négyszer, ötször.
Változik az anyagcsere, a szívverés, fehérjeszintézis; szerotonin, melatonin, acetilkolin szabadul fel.
Az álmok a REM szakaszban keletkeznek, képek, gondolatok, hangok, érzelmek összessége.
A miértek már problémásabbak.
Nem tudjuk, miért alszunk, és az álmok megértésére sincs válasz.
Talán szerepük van az emlékezésben? Probléma-megoldásban?
De az is lehet, hogy semmi szerepük nincs.
Az ember valódi élete a magasabb világokban játszódik, onnan jön le a fizikai világba, és oda is tér vissza.
Álomban egy ezüstszál köti össze a fizikai testet az asztráltesttel. (És ez csak a halál állapotában szakad el.)
Ebben a megközelítésben azért alszunk és álmodunk, hogy lelkünk visszatérhessen a saját világába ideiglenesen.
Az Upanisadok szerint a teljes önvalónknak az ébrenléti tudatállapot csak az egynegyedét teszi ki.
A további két negyedrészt, és végül a negyedik állapot, a „turija” utolsó negyedet az álomállapot tölti ki.
Szükségünk van benne időzni, az ébrenlét önmagában nem elegendő.
Az álom, olyan, mintha haza mennénk. A négy állapotunk együttesen alkotja a teljességünket.
A negyedik, a „turija” a másik három összessége, de meg is haladja azt.
A védikus iratok szerint a világunk Isten álma. Mahá Visnu álmodja a világunkat.
A Kozmosz nem más, mint Isten teremtő álma. A saját éber tudatunk Istennek a végtelenségig lefokozott álomtudata, a minket körülvevő világ pedig Isten álmának álmodott színpada.
