Czigány Edit: Az előítélet biológiája. (Gonoszságtan)
A II. vh. után Lengyelországban új tudományág születik: a „ponerológia”.
(Ponérosz, görög szó = gonosz.)
A politikai ponerológia a „gonosztevő” politikusok és híveik elméjét tanulmányozza.
Az I. vh. idején Freud felfedezi az emberben lévő „halálösztönt”, ami pusztításra késztet.
Andrzej Lobaczewski, lengyel pszichiáter megalkotja a genetikusan gonoszok, az „esszenciális pszichopaták” fogalmát és létét.
E csoport tagjai szerint: a társadalom értelmetlen szokások és erkölcsök útján korlátozza törekvéseiket.
Gyökeres társadalom-ellenességük láthatatlan, mert vonzó ideológiákba, humanitárius célokba burkolják nézeteiket.
Meggyőződéssel, szenvedéllyel, érvekkel, ismétlésekkel szónokolnak. Megbűvölik a szuggesztióra fogékony elméket.
A kritikát félresöprik, ellenfeleiket címkézik, megbélyegzik.
Erőszakos, korrupt csoportjuk igazságtalan háborúkat kezdeményez. Az éles-látóbbak elhagyják a csoportot.
Lobaczewski a nagy múltú krakkói Jagelló egyetemen végez, de csak titokban folytathatja kutatásait. A rendőrség többször rajta ütött, letartóztatta, megkínozta, összes kéziratát elkobozta, vagy ő kényszerült a megsemmisítésükre.
1977-ben az USA-ba menekült.
Rádöbbent, hogy az elnyomás az USA-ban is működik, a szabadság csupán illúzió.
Fizikai munkából élt, hajnalonta írta könyve újabb változatát. Kiadót nem talált.
Brzezinski, a híres politikus honfitársa ígér segítséget, de később az is visszakozik, elzárkózik.
A rendszerváltozás („köpönyegváltás”) után Lobaczewski hazaköltözik Lengyelországba.
Számítógépen elküldi a kéziratot a „Red Pill Press” szerkesztőségébe, 2006-ban (egy évvel a halála előtt) ki is adják a könyvet.
Óriási a siker, de sok a kritika is.
Adornóék létrehozzák az „F-skálát”: a potenciális fasizmus mérőszámát.
Mélyinterjúk azonosítják a vizsgált személyek jellemzőit: úgymint a konvencionális értékrend; a tekintélynek való behódolás; rejtett agresszió; beszűkült fantázia; önreflexió hiánya.
Megállapítják, hogy a tekintélyelvűség fokozott „előítélettel” jár!
Mindez a gyerekkorból származik. Az autoriter módon nevelt gyerek neheztel a szüleire, tanáraira, de nem mer nyíltan szembe szállni!
Az előítéletesség szeleppé válik, megtalálja gyűlöletének tárgyait.
A konzervatív emberek agyában – Ryota Kanai (Londoni College Egyetem) – szerint nagyobb a jobboldali „amygdala” (hüllőagy) mérete, aktivitása.
A harag, a félelem, a veszélyfelismerés alapérzelmek.
Ezek mélyén a másság- és idegengyűlölet van. De ez nem rasszizmus, hanem általános hajlam, hogy magunkat és másokat különféle csoportokba soroljuk, rangsoroljuk.
Minden ember, minden élőlény – még a növények is – felismerik a saját és a más csoporthoz tartozókat.
Milton Rokeach (lengyel származású, amerikai szociálpszichológus) az 1970-es években a következő elmélettel állt elő.
„Nyílt” és „zárt” gondolkozású emberek vannak.
A „zárt” csoportélet erős közösséget, merev csoport-szolidaritást jelent. Egyfajta fundamentalista-vallásosságot, egyszerű világképet, saját igazat, előítéletet feltételez.
A „nyílt” csoportokra szerteágazó kapcsolatok jellemzőek. Belátják, hogy saját kultúrájuk egy a sok közül, és nem felsőbbrendű.
Az előítéletek kutatása maga is előítélettel teli.
Ez a tipologizálásnál nyilvánvaló. Erich Jaensch (nemzeti-szocialista pszichológus-filozófus) szerint a „dezintegrált típus” merev gondolkozású, az „integrált” pedig rugalmas.
Mi az integráltság? Az észlelési, emlékezeti, gondolkozási folyamatok egysége. Élénk, részletgazdag emlékképek. Elvhűséget, idegrendszeri konzervativizmust is jelent az élénk emlékezet.
A dezintegrált mindezektől elszakad, halványabb emlékképek jellemzik.
Az integrált az északi „árja” emberek, a dezintegrált a déli, „nem árja”.
Ha nem árnyékolná be a fajelmélet, az integráltság fogalma gyümölcsöző is lehetne a mai idegtudomány számára.
Liberális paradoxon.
A liberális elme átjáróház az eszmék között.
A liberálisok nyitottabbak, kíváncsiabbak a konzervatívoknál, toleránsabbak, ugyanakkor hűtlenebbek is. Könnyebben válnak konzervatívokká, mint az utóbbiak liberálisokká.
A liberális agynak az amygdala (hüllőagy) területe csendesebb, a karizma, a szenvedély nem hat rá úgy, mint a konzervatívokra. Sokszor a tudománynak, de még saját maguknak sem hisznek.
Ebben az állandó nyugtalanságban az elméjük jól érzi magát.
A fokozott amygdala-működés nem az alsóbbrendűség jele.
Valóban az ősi agy része, de évmilliókon át tanulta az életben-maradást.
Veszély esetén úgy lehet túlélni, hogy az erősebbre támaszkodunk, ekkor elönti a menekülőt a biztonságérzet. Sokszor a hamis biztonságérzet.
A ponerológia arra tanít, hogy miközben félelmeink elől az erősebbhez menekülünk, ne felejtsünk el TŐLE is félni.
Javasolt irodalom: Az előítélet, mint életforma
