Czigány Edit: Bűn-e a TUDÁS?

Civilizációnk legfontosabb értéke, a modern világ alapja a „Tudásba” vetett feltétlen hit.

Miért bűn, ha valaki a tudást keresi?

A modern tudomány az analitikus módszereivel, mindent szétszedő gyakorlatával szem elől tévesztette a lényegre, az egészre, és mindezek megértésére irányuló erőfeszítést.

A Tudás fájának tiltott, megkülönböztető, az egységet szétverő lényegét valósítja meg.

A mai tudomány azt képzeli, hogy a nagy egész szétszedésével rátalál az adott dolog titkára, lényegére.

(Mit művelt a tisztelt tudomány a COVID-19 járvány alatt? Hazudott és – jobb esetben – tévedett!)

A modern tudomány nem moralizál, nem tesz különbséget jó és gonosz között, azt gondolja – materialista szemléletével –, hogy a részletekből az egész értelmezhető lesz, hogy aprólékos boncolgatással hozzáférhet a létezés titkaihoz, értékítélet nélkül is. Minden emberi közösség lényege a közös értékek meghatározása és tiszteletben tartása.

A Tudás fájának eszenciája az a semleges, értékítélet nélküli tudás, ami elfordul az isteni szentségtől, a transzcendentális világlátástól.

Az Édenkert „Élet fája” az osztatlan teljesség szimbóluma. Az édenkerti ember ennek a teljességnek volt a birtokában.

Az életnek ezt a teljességét zárta el a kerub a lángoló karddal az ember elől, aki a Tudás fájának gyümölcsét választotta az isteni tiltás ellenére.

Az Úr nem gonoszságból, féltékenységből tiltotta, hogy egyenek a Tudás fájának gyümölcséből, hanem az ember érdekében.

A teljes, szakrális életet kínálta Isten a megkülönböztető, megosztó, profán világba záró, kétes tudással szemben.

Az ember azonban csak a tiltást látta.

Választott, ezért kizárták az Édenből.

Kilépve az egységből az ember, már nem Egy az Istennel, ezért nem is lehet halhatatlan.

„Én mondám: Istenek vagytok – felel nekik Jézus” (Jn.10:34)

Buddha úgy magyarázza, hogy az ember az egység „nirvánai” állapotából, a „szamszára” elkülönült tudatállapotába került.

A visszatalálás útját Jézus mutatta meg.