Czigány Edit: „Fekete doboz” az agyban – „rejtett kamerás” éberség

Csak akkor van lehetőségünk információ-cserére, ha a „kemény agykérgünk” megfelelően működik.

Azonban számos esetben – átmenetileg – kikapcsol az agyunk.

Az „ideiglenes hibernáció” akkor történik, amikor lefekszünk aludni; a hatodik érzékünk megélénkül, vibrálni kezd; kómába esünk, eszméletvesztés áll be; halál-közeli élményt élünk át; operáción esünk túl; hipnózis alanyaivá válunk.

Ám a tudatalattinkban rejlő ideg-pályákat ilyenkor is folyamatosan bombázzák a külvilág ingerei.

Feltehetően ilyenkor is aktívan működnek a kéreg alatti struktúrák, és rögzítik az információkat.

Amikor kiszabadul az agy a gátlás alól, az agykéregből előhívhatóvá válnak az eszméletlenség alatti eseményláncok emlékei.

Ez nem mérhető, nem mutatható ki, ez egy „rejtett kamerás” felvétel.

A halál-közeli élményeket megtapasztalók is képesek visszaemlékezni mozzanatokra, amikor sürögtek-forogtak körülöttük az orvosok.

A kórházi ágyon fekvő betegek tudatra ébredésükkor bámulatos dolgokról számolnak be.

Az addig mozdulatlanul fekvő paciens gyakran mesél ébredése után arról, hogy mi minden történt vele a műtőben, az operációja alatt.

Az orvosokra, az elhangzott mondatokra kitűnően emlékezik.

Ez a tudat „fekete doboza” létezésének ékes bizonyítéka.

Születéskor is létrejön ilyen élmény. A terhesség alatt dúdolt, nyugtató dallamra a születést követően hangosan síró baba elcsitul.

Az újszülött biztonságot érez anyja testén, szavak nélkül is.

Hiszen az anyaméh emlékei vele vannak, amely a biztonságot jelentette és jelenti számára.

Az elme „fekete doboza” felmérhetetlen jelentőségű: miatta igaz, hogy „minden a fejben dől el!”.