Czigány Edit: Hiábavaló tanítások – Buddha és Jézus
Aki egy kicsit is érdeklődik a vallások iránt, annak feltűnik, hogy sok
hasonlóság van Buddha és Jézus tanai között.
Felmerült már az is, hogy – mivel Jézus életéből legalább húsz évről nem tudunk, hogy hol járt, mit csinált – talán Indiában tanulmányozta Buddha tanításait, és ezért a hasonlóság.
De ez felületes keverése a vallásoknak.
Krisztus „Isten Országáról” beszél, Buddha pedig a szenvedéstől való megszabadulásról.
Azt állíthatjuk, hogy a hiteles vallások és spirituális rendszerek lényegük szerint közös forrásból erednek. A kezdeteknél minden nép a LÉT ősforrásából merített.
2500 évvel ezelőtt Siddhartha Gautama, a sakya nemzetség hercege, szellemi útkeresése során eljutott egy magasabb szellemi szintre, ahonnan az életet szemlélve döntő felismeréseket tett.
A TUDAT a kulcsa mindennek. Nincs más, mint a tudatunk, a világ is a tudatunkban jelenik meg.
Ha a tudatunkat uralni tudjuk, akkor felülemelkedhetünk az állandó szenvedésen, és egy „nirvána=tiszta létállapot” szintjére emelkedhetünk.
Gondolkodási és életvezetési módszert tanított, a meditációs technikát, amivel vissza lehet emelkedni a tiszta létbe, ahonnan kiesett az ember, és ezért szenved.
Buddha tanítása felforgatta az addigi, India-szerte uralkodó védikus bramin vallási rendszert.
Tagadja a dolgok örök vagy állandó létezését, minden múlandó, „ÉN” sincs, mert az is csak időleges, múlandó pszichofizikai konglomerátum.
A „szamszárai” (= látszatvilági) létezés nincs, csak tudati létezés van, amit magunknak teremtünk, saját magunk.
Fél évezreddel Buddha működése után, egy Yesua (Ha Nocri) nevű ember tűnt fel Palesztinában: azaz Jézus Krisztus, avagy a Názáreti Jézus.
Azt hirdette, hogy – mivel a zsidók elfordultak Jahvétól – a világ el fog pusztulni. A zsidó vallást akarta visszavezetni az őseredeti, tiszta hithez.
Az ember életének célja, hogy elérje az üdvösséget, legyőzze az elmúlást, a halált. Istenhez hasonlatossá kell válni.
„Legyetek azért ti is tökéletesek, miként a mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5:48)
Miben áll Isten tökéletessége?
Túl van a földi dolgokon. Nem kell, hogy a halállal véget érjen minden. Lehetőség van a túlvilági létezésre.
Néhány hasonlóság a tanítások között.
Jézus: „És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.” (Lk 6:31)
Buddha: „Törődj másokkal úgy, ahogy magaddal.” (Dhammapada 10:1)
Jézus: „Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek!” (Lk 6:27)
Buddha: „Gyűlölettel soha nem szűnik meg a gyűlölet, hanem a szeretet az örök igazság.” (Dhammapada 1.5 17.3)
Jézus: „Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek Isten országa.” (Lk 6.20)
Buddha: „Éljünk nagyon boldogan, ne birtokoljunk semmit, had tápláljon minket az öröm!” (Dhammapada 15.4)
Jézus: „Valaki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét érettem… az megtalálja azt.” (Mk 8:35)
Buddha: „Abbahagyva minden önzést, a megvilágosodott ember felszabadul a kötöttségek alól.” (Majjhina Nikaya 72.15)
Ezek alapján állítják, hogy Jézus az „elveszett évek” alatt Indiában tartózkodott, és ott ismerkedett meg Buddha tanaival. (Egyébként odahaza is találkozhatott volna vándor buddhistákkal.)
Lényegtelen, hogy járt-e Indiában. Mindketten ugyanabból az ősforrásból merítettek.
A vallásalapító próféták ugyanarról a végső valóságról beszélnek.
Az idő feletti „tiszta létezés” maga Isten, az Abszolútum, ami mindent
magában foglal, az anyagi világot is.
A világ nem más, mint Isten álma!
Az ember kitüntetett lény, mert birtokol valamit Isten lényegéből a szelleme által.
Van bennünk valami Istenből.
„Isten országa bennetek van”. (Jézus)
„Mindenkinek megvilágosodás természete van.” (Buddha)
Az ember nem túlélőgép, hanem a „tiszta lét” ura, aki lesüllyedt az anyagi világba, és célja a Felébredés.
Legvégső lényegünk az Önvalónk, a Buddha-tudatunk, ami azonos az Abszolútummal.
Nem így élünk ugye? Inkább háborúzunk.
