Czigány Edit: Kapzsi emberállat?

Szociálpszichológusok, társadalomtudósok hívják fel a figyelmet arra, hogy a kapzsiság valószínűleg velünk született tulajdonságunk. Nehogy képessé váljunk csillagközi utazásra, mert akkor letaroljuk galaxisunk lakható bolygóit.

A destruktív önképgyártás nagyon hatékony, következményei tragikusak lehetnek. Ha belenyugszunk ebbe, akkor olyan morális hanyatlás veheti kezdetét, amihez képest a jelenlegi állapotok paradicsominak tűnhetnek.

Filozófusok évezredek óta töprengenek azon, hogy született jók, vagy született gyilkosok vagyunk-e?

Arisztotelész szerint amorális lényekként jövünk a világra, és a környezeti hatásoktól függ, hogy milyen emberek leszünk.

A legegyszerűbb törzsi csoportokban jóval emberibb viselkedéskultúra figyelhető meg. A törzsön belül alig fedezhető fel hierarchia, a törzsfőnök és a sámán is a közösség érdekeit szem előtt tartó magatartást mutat.

Amint egy társadalom elkezd bonyolódni, azonnal megtapasztalható az autoriter (hatalmaskodó) hajlam. A közösségi modernizációval összhangban alakul ki a birtokolni akarás, rabszolgatartás, kizsákmányolás és a területszerző háborúk.

De miért tör fel bennünk annak a vágya, hogy lehetőleg mindent birtokolhassunk? Miért felejtjük el azt a kifejezést, hogy „elég”?

Thomas Hobbes angol filozófus és Jean Jacques Rousseau két ellentétes álláspontot képviselt.

Hobbes úgy vélte, hogy az emberekbe kódolva van a vadállatiság, amit állami szabályrendeletekkel lehet féken tartani; Rousseau pedig kritizálta ezt a gondolatot, azzal érvelve, hogy az ember alapvetően gyengéd és tiszta lenne, ha a kapzsiság nem fertőzne meg bennünket a kényszerű osztályrendszer miatt.

A pszichológia szerint ezt a fejlett mintakövető képességünk és a versenyszellem okozza, mert látva azokat, akik jobban élnek, ingerként arra sarkall minket is, hogy hasonló színvonalra küzdjük fel magunkat. Ez nem velünk született, hanem felvett viselkedési forma.

Komoly tudományos kutatások eredményei mást mutatnak.

A Yale Egyetem „Csecsemők Megismerési Programjai” keretén belül egy roppant érdekes kísérletet folytattak le egy évnél fiatalabb gyerekekkel.

Egy bábelőadáson különböző formákról vetítettek nekik filmet, amelyben egy piros kör próbál felmászni egy dombra, de a gonoszt jelképező kék kocka ezt mindig megakadályozza. De jött a hős, sárga háromszög, „aki” segítette a piros kört.

Az előadás után megkérdezték a gyerekeket, melyik formával szeretnének játszani? Mindannyian a sárga háromszöget, azaz a segítőt választották. A kísérletet többször megismételték, s még a 7 hónapos gyerekek esetében is ez volt az eredmény.

A Kiotói Egyetem hasonló kutatásokat folytatott. 2017-es tanulmányukban ismertetett eredményeik megerősítették, hogy a csecsemők alapvetően együttérzőek, fejlett szociális képességekkel rendelkeznek.

Hat hónapos gyerekeknek videókat vetítettek, amelyekben három karakter szerepelt: egy „áldozat”, egy „zsarnok” és egy „segítő”.

A segítő néha közbelépett, hogy a zsarnok ne csapja falhoz az áldozatot. A vetítés után a gyerekek kiválasztották a szimpatikus karaktert, és a túlnyomó többség a segítő beavatkozót választotta.

A harvardi „Big Mother Study” kísérlet is azt támasztotta alá, hogy amikor még nem hat a gyerekekre a külvilág, mindig kedvesen viselkednek társaikkal.

A modern szociálpszichológiai kutatások – mint a Stanley Milgram-féle áramütéses, tanult gonoszságot feltáró programja, vagy Philip Zimbardo hírhedt börtönkísérlete elhibázottnak tekinthető, mert az alanyok felnőtt emberek voltak, akik a társadalmi szocializációs programokat elsajátítva elvesztették morális értelemben vett ártatlanságukat.

William Golding nagyszerű műve: „ A Legyek Ura” egy hatalmas tévedés. Ezt felnőtt írta, aki már egy megrontott elmével vetíti a gyerekkorú szereplőkre azt, amivé maga lett.

Végső konklúzió: az anyagias szemléletmód, a pénz minden olyan viselkedésforma gyökere, ami miatt az emberi fajt rossznak lehet beállítani. Tény, hogy egy maroknyi szupermilliárdos kénye-kedvének vagyunk kiszolgáltatva, akik a kegyetlen túlélők viadalát játszatják velünk.

Én is „a legkártékonyabb ragadozó főemlős"-nek szoktam titulálni magunkat. Bár ártatlanul és tisztán születünk, sikerül „ledolgozni” magunkat erre a mély szintre. Kár értünk!