Czigány Edit: Kvantumugrás az agyban

„Déja vu” = már láttam.

Leon Émile Francois Arnaud francia pszichológustól származik az elnevezés 1896-ból.

Az élményre nincs magyarázat, csak rengeteg teória.

Agyunk összetett működését még ma sem ismerjük pontosan. A három dimenzióhoz szokott gondolkodásmódunkba nehezen illeszthető be a több dimenzió léte, a párhuzamos világok, a teleportáció, a szinkronicitás, stb.

Ezeket a jelenségeket a 20. században áltudománynak tartották.

A 21. században, a kvantumfizika világában elfogadott lett, komoly tudományos hipotézisek magyarázzák.

1900-ban Max Planck vezette be az energia leíró képletét a kvantumokkal.

1905-ben Albert Einstein szerint a fény fotonokból álló energiája kvantumokból adódik össze.

1913-ban Niels Bohr a hidrogénatomot magyarázza kvantumokkal.

1924-ben Louis de Broglie terjeszti elő anyag-hullám elméletét, mely zerint az anyag rendelkezik „részecske” és „hullám” tulajdonsággal is.

Sikeres elméletek, de csak kvantumelméletek.

1956-ban Hugh Everett „sokvilág” elmélete új fejezetet nyitott a kvantum-értelmezésben.

Ezek a lehetőségek együtt jelennek meg egy multiverzumban, amely sok párhuzamos univerzumból áll, egyszerre van jelen az összes állapot, a mérőberendezést és a megfigyelőt is beleértve.

Ma már nagyon aktív kutatási terület a kvantumállapotok vizsgálata, és az összefüggésük a paranormális jelenségekkel.

Jenny Randles brit kutató 2001-ben megjelent könyvében, az „Időviharok”- ban (Time Storms) vetette fel az időanomáliák és a „gondolatcsápok” összefüggésének lehetőségét.

Minden élő test rendelkezik rezgéssel, hullámsugárzással, bizonyíték az „aura”. Randles felhívja a figyelmet Ninian Marshall pszichiáter felvetésére: ötvözni kell az agykutatás és a kvantumfizika eredményeit.

Agyunk neuronjai milliárdnyi kvantumcsápot bocsátanak ki, amelyek képesek letapogatni a lehetséges jövőt.

A kvantumugrás jelensége nem más, mint hogy a szubatomi részecske egy adott pillanatban milyen állapotot választ.

A részecske letapogatja a lehetséges jövőt, majd választ egy irányt, s ez meg is fog történni.

Pontosan így működnek a kvantumcsápok is. A kvantumcsápok által szállított információ megteremti az agyban a kvantumugrást, ami felszínre törhet, és létrejön a „déja vu” érzés.

Ezek az agyunkban megőrzött kvantum-lenyomatok – tudatunk kivetülései – magyarázatul szolgálhatnak eddig természetfelettinek értelmezett eseményekre.