Czigány Edit: Mindenki tökéletes szülő, amíg gyereke nem születik
Egyre elterjedtebb felfogás, hogy ha valaki benne ragadt egy mérgező kapcsolatban, egészsége érdekében minél hamarabb lépjen ki ebből a fojtogató élethelyzetből. Azonban ha a saját családunk vagy a párunk családja az, amely a feszültséget állandóan okozza, akkor a kilépés szinte lehetetlen.
Számos téves feltételezés terjed, hogy csak akkor vagyunk jó szülők, ha a gyermek gondtalan igényeiért, kényelméért saját magunkat áldozzuk fel. Ez nincs így.
Donals Woods pszichiáter, pszichoanalitikus fogalmazta meg, hogy nincs olyan, hogy tökéletes anya, bőven elég, ha „elég jó anyának lenni törekszünk”. Ki kell elégítenie a csecsemő szükségleteit, reagálnia a csecsemő érzelmeire, de elfogadnia is tudni kell magában azt az érzést, hogy rendben van az, ha haragszik a kisbabára.
A csecsemőnek az anyai jelzésekből meg kell tanulnia azt, hogy teljesen helyénvalók, amiket átél.
Ha érzelmeikre, cselekedeteikre elutasítóan reagálunk, akkor szorongás, félelem alakul ki bennük. A bizonytalanság érzése felnőtt korukban is befolyásolni fogja őket.
Susan Forward (Mérgező szülők c. könyvében) 7 különböző mérgező szülőt különböztet meg.
„Istenszülő – Én vagyok az alany és a tárgy.” Szent és sérthetetlen: Olyan szabályokat hoznak, melyekkel folyamatosan sakkban tartják a gyerekeiket. A gyerekek istenítik a szüleiket. Felnőtt korban ugyanezt a mintát követik, és egy elnyomó-alárendelő kapcsolatba kerülnek bele.
„Alkalmatlan szülő – Csak alkalmatlan gyerek tud alkalmatlan szülőt nevelni.” A gyerek lemond a saját érzéseiről, álmairól, átvállal felnőtt feladatokat.
„Irányító szülő – Csak én tudom, mi a jó neked.” Természetes folyamat, hogy a felnőtt gyerek kirepül a családi fészekből, és önálló életet kezd. Mi történik, ha irányító szülei vannak? A gyermek önállóságát a szülők fenyegetőnek, traumának élik meg, rettegnek, hogy elhagyja őket. A gyermek önállósága ilyenkor a szülői manipuláció eszközét váltja ki. A gyermek képtelen kilépni ebből a bűvkörből.
„Alkoholista-szülők – Apa csak beteg, nincs jól”. Olyan játszma, amiből nehéz kilépni, mindkét fél megszenvedi. Folyamatosan félelemteli, szorongó élet.
„A szavakkal verők – Nem vagy a lányom”. A lelki sérülés soha nem gyógyul be, szemben a fizikaival. Lekicsinylő beszédmód, gúnyos becenevek sérült önértékeléshez vezetnek.
„Testi erőszaktevők – Én is kaptam pofonokat, mégis felnőttem.” Lehet, hogy a bántalmazó szülőket is így nevelték. Rengetek szorongást, feldolgozatlan feszültséget rejt mindez magában, maga a minta generációkon át pusztít.
„Szexuális erőszaktevők – Ha a pokol létezik, akkor az otthonom az.” Ez a toxikus család legkegyetlenebb formája, Nincs bocsánat. A család, az otthon – fenyegető börtön, a depresszió, az öngyilkossági kísérletek, a destruktív magatartás melegágya.
A diszfunkcionális családmodellben és működési módban mi a közös?
A határok hiánya, a félelem és a manipuláció.
Jól működő családmodellben mindenki rendelkezik határokkal, világos, egyértelmű határoknak kell létezni, a tagoknak tisztelniük kell egymás határait. Szemben a diszfunkcionális családokkal.
A szülő határátlépést követ el, amikor kutat a gyerek holmijában, belenéz a mobiljába, ellenőrzi, kikkel barátkozik vagy randevúzik. Majd jön a büntetés. A szeretetmegvonásnak számos formája létezik: a „nem szeretlek” mondattól a némaságig, az ölelés hanyagolásától a megszégyenítésig.
A mérgező szülő által nevelt gyerekek sokszor érezhetik azt, hogy velük van a baj, kiszámíthatatlanság, szorongás jellemző, és így a gyerek az egyik szülő szövetségesévé válik, bekerül egy ördögi körbe. Nem ritka, hogy az ilyen családokat már csak a titok tartja össze. A látszatot folyamatosan fenn kell tartani, nehogy kiderüljön a mérgező kapcsolat, és a mérgező család szégyenbe kerüljön. Rendszerint a gyerekek azok, akik hazugságokkal, titkokkal védik meg a szövetséget.
Sokszor a gyermeküket hibáztatják a szülők, hogy nem lehettek gazdagok vagy művészek.
Hogyan vágjuk el a kötelékeinket a szüleinktől? Félelmetes felismerni, hogy a mi családunk is alkalmazta ezeket a kegyetlen működésmódokat.
Hogyan lehet harcolni ellene? A határok felállítása elengedhetetlen a gyógyulás szempontjából. Legyünk határozottak, hogy korlátozni tudjuk a szülők hatalmát az életünkben..
A haragtól való megszabadulás nem jelent megbocsátást. A felnőtt gyerekek egész életükben viselhetik a gyerekkorban szerzett sebeket.
Senki sem mondja, hogy ha megértjük a mérgező szülők mechanikáját, akkor megoldódnak a velük való kapcsolatok. Fájdalmas folyamat. Először is magunkban kell megerősödnünk, hogy rendezni tudjuk a velük való viszonyunkat. Segít a bátorságunk összeszedéséhez a naplóírás vagy levélírás. Gondolkozzunk el rajta, hogy hogyan akarunk kommunikálni, milyen gondolattal kezdjük a beszélgetést, milyen szavakat használunk, és hol van az a pont, amikor ki kell lépni a beszélgetésből.
