Czigány Edit: Mozart Rekviemje
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_8e915a33afc640d586428542d25b6b35~mv2.png/v1/fill/w_101,h_93,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_8e915a33afc640d586428542d25b6b35~mv2.png)
Az érzelmek irányíthatatlanok.
Ha nem akarom, akkor is folynak a könnyeim a százszor meghallgatott „Rekviem: Lacrimosa” tétele hallatán.
A hangok közötti Űrben zokogok az Úr lábainál.
Pedig – a mentőövként működő – fanyar, kesernyés humoromat sokszor sikeresen vetettem be a zűrök sűrűjébe, elsimításába.
De – úgy látszik – ezek a dimenziók ellenállnak az ilyen földi trükköknek.
Ezt, talán, csak az állatok – Énünk Jobbik Felei – értik?!?
Egy macskának vagy gepárdnak soha nem kellett magyarázkodnom, hogy miért könnyezem?!
Tudta! És hozzám simult! Mint Adynál az „Istenhez hanyatló árnyék”.