Czigány Edit: Ókori filozófus pszichológusok
A filozófia a görög „philoszophosz” szóból ered, jelentése: a bölcsesség szeretete.
Ha nem a filozófia kezdetét, hanem az eredetét vizsgáljuk, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy mi az a belső késztetés, ami az élet nagy dolgairól gondolkoztat el bennünket.
Az eredete is vita tárgya. Karl Jaspers 20. századi filozófus, pszichiáter szerint a filozófia ősforrása a csodálkozás. A csodálkozás, a kíváncsiság a tudás megszerzésére ösztönöz. Kiszabadulunk a szükségleteink béklyójából, és a dolgokat önmaguk miatt szemléljük.
A kíváncsiság mellett szükség van még a kételkedésre is.
Jaspers szerint, akkor kezdünk el kételkedni, amikor ráébredünk arra, hogy az érzékeink becsaphatnak bennünket.
Mikor minden kétséges lesz, úrrá lesz rajtunk az „elhagyatottság” érzése.
Elkerülhetetlen „határszituációkkal” mindannyian szembesülünk: szenvedés, halál, világjárvány, stb.
A tudatosítás pillanatában a Lét igaz természetére ébredünk rá.
A csodálkozás, kételkedés, elhagyatottság hatására felismerjük a határszituációt.
A 20. század második felében egy bizonyos Pierre Hadot, francia filozófus állt elő azzal, hogy a filozófia valódi arca a praxis, a gyakorlat. Szerinte az ókori iskolák mindegyikében jelen van a halál gondolata, és a jelen pillanatra való összpontosítás is.
Pitagorász
(A róla elnevezett tételt minden diáknak fújnia kell.)
Érdekes gondolkodó volt. A „preszókratikus” filozófus nevezte magát először „philoszophosznak” „bölcseletet szerető” személynek.
Hívei egyfajta vallásos társasággá tömörültek. Életvezetési szabályaik közé tartozott pl. a „hallgatási kötelezettség”.
Neki tulajdonítják a lélekvándorlás gondolatát. Nem a Földet, hanem a „Mindenség tűzhelyét”, a Napot helyezték a középpontba, amely körül öt bolygó kering.
Szókratész
A filozófia fordulatát az ő eszméi hozták meg. Nem írt elméleteket, hanem egyszerű emberekkel beszélgetett a piacokon. A dialógus módszerével vette rá beszélgetőtársait, hogy lássák be tudatlanságukat.
Olyan kérdéseket tett fel nekik, amelyek kérdésessé tettek mindent, az egész addigi életüket, vagyis önvizsgálatra késztette embertársait.
Ez a gyakorlat azért volt hasznos, mert nemcsak komplex pedagógiai és pszichológiai eszközöket használt, hanem elérte a filozófia célját is, a Lét mélyebb megismerését egy magasabb szintű önismerettel.
Pürrhón
Kevésbé közismert filozófus. Eljutott Indiába is, és ízelítőt kapott az ottani spirituális felfogásból. Mesterével, Anaxarchosszal részt vett Nagy Sándor indiai hadjáratában, ahol kapcsolatba került a „meztelen bölcsekkel”, akik indiai jógik lehettek.
Hazatérve szülővárosába, Éliszbe, megalapította a szkeptikus iskolát. Nagy hatást gyakorolt kortársaira, verhetetlen volt az érvelésben, és a lelki zavartalanság mintaképeként tisztelték.
Etikai vezérelve a „közömbösség” volt, szkepticizmusa nem ismeretelméleti, hanem inkább etikai alapon nyugodott.
Ókori pszichológusok
A pszichológia életvitelként való felfogása az epikureusoknál és a sztoikusoknál jelenik meg. A sztoikusok szó szerint gyakorlatnak nevezik a filozófiát.
Marcus Aurelius császár, egyben sztoikus bölcs szerint a filozófiához úgy viszonyulj, hogy lelki megnyugvást találj benne.
Epikurosz
A filozófiát már önmagában gyönyörteli tevékenységnek fogja fel, a lélek terápiájának. „Üres az a filozófiai beszéd, amely nem gyógyít egyetlen emberi gyötrelmet sem.”
A sztoikus filozófia mai népszerűségét mutatja, hogy a 2020-ban kitört világjárvány alatt 356%-al több sztoicizmussal foglalkozó könyvet értékesítettek a Penguin Random House szerint.
William B. Irvine a sztoikus gondolkodókat az ókor pszichológusainak tartja.
Boldogtalanságunk oka sokszor kielégítetlen vágyunk, vagyis nem értékeljük eléggé azt, amink van. Megfeledkezünk arról, hogy mindenünket egy nap elveszítjük. A dolgok múlandóságán való elmélkedésben a sztoicizmus hasonló a buddhizmushoz.
Az ókori bölcsek nemcsak a gondolkozástörténet meghatározó alakjai, hanem az ókori világ pszichológusai is.
