Czigány Edit: Római mítoszok és legendák, történeti írások – ufókról

Az iskolai történelemórákról mindenki ismeri Romulus és Remus történetét.

A kegyetlen Amulius, Alba Longa városállam királya álmot látott. Azt álmodta, hogy a lánya, Rea Silvia szobájába belebegett egy hatalmas „hímtag”, és egy hang arra utasította a lányt, hogy háljon ezzel a „kellékkel”. A király fel akart ugrani, hogy megmentse a lányát, de nem tudott mozdulni, ordítani akart az őrségnek, de nem jött ki hang a torkán. A lány engedelmeskedett a felszólításnak.

Másnap Amulius hívatta az álomfejtőket és jósokat, hogy adjanak magyarázatot az álomra. A magyarázat komoran hangzott: a királynak fiú unokái születnek, de felnőve meg fogják őt ölni.

A király nem várta meg a jóslat beteljesülését, parancsot adott, hogy lányát haladéktalanul szállítsák a Vesta szüzek templomába. (Az itt élő papnőknek tilos volt férjhez menni, halálukig szűzen kellett maradniuk.)

Az intézkedés megkésett, 9 hónap múlva Rea Silvia ikerfiúkat hozott a világra, óriási botrány lett. A templomi szabályzat szerint Silviát meg kellett volna ölni, de mivel a király lánya volt, csak kizárták és hazaküldték az apjához.

A kegyetlen uralkodó odaadta a csecsemőket megbízható szolgájának, Faustinus pásztornak, és megparancsolta, hogy fojtsa őket vízbe.

A pásztor megszánta a csecsemőket és hazavitte, ahol a felesége szoptatta, és fel is nevelte a fiúkat.

A legenda szerint az ikreket egy nőstényfarkas táplálta. Titus

Livius történetíró szerint, nincs ellentmondás, mert „Róma története” című művében elmondja, hogy az ősi rómaiak nőstény farkasoknak nevezték azokat a nőket, akik a testüket árulták. Faustinus pásztor felesége korábban ezt a foglalkozást űzte.

Az ikrek édesanyját személyesen Mars főisten kereste föl (aki egy főrangú földönkívüli lehetett), és elmondta a királylánynak, hogy ő az apja a gyerekeinek. Megnyugtatta, hogy a kicsik jól vannak és istentársaival együtt figyelemmel kísérik a sorsukat.

Amikor a fiúk felnőttek, nevelőapjuktól megtudták származásukat, és beteljesítették a jóslatot, megölték a zsarnok nagyapjukat.

Alba Longa trónjára saját nagybátyjukat helyezték, megismerkedtek édesanyjukkal is. Maguk önálló várost alapítottak. Romulus ellenőrizte az építkezés haladását, és meg volt elégedve. Remus azonban kicsinyelte a falakat, és megvetése jeléül átugrott rajtuk. Romulus felfortyant és megölte testvérét. A várost saját nevéről nevezte el Rómának, első királya is ő lett (i. e 753-716).

Romulus halálának körülményeiről Titus Lívius így ír: „Romulus király szemlét tartott csapatai fölött a Mars mezőn. Éppen szekerén állt, egyszer csak váratlanul felemelte kezét, katonái azt hitték szólni kíván, de hirtelen tűzvihar támadt, és a szekér dübörögve emelkedett, felhőbe került, és többet nem látták. Proculus Július szenátor magyarázta el a döbbent katonáknak, hogy Romulus Quirinius néven az istenek közé emelkedett, és ezután többé nem látták a Földön.”

Illés próféta is tüzes szekéren emelkedett az égbe.

Minden jel arra mutat, hogy ezek a repülni képes, tüzes szekerek űrhajók voltak.

Ciceró fennmaradt műveiben kilenc alkalommal értekezik azonosítatlan repülő műtárgyakról, amelyeket ezüst diszkoszoknak nevez. Céltudatosan repültek és képesek voltak irányukat megváltoztatni. Olyan esetet is megemlít, amikor az idegenek felvették a kapcsolatot az emberekkel. Tudósítása szerint különös kinézetű, ám az emberekhez hasonlító, hófehér bőrű lények tűntek fel Amiterno városka közelében. Nem tudjuk, mikor történt, hányan voltak az idegenek, és mit szóltak az emberek a felbukkanásukhoz. Livius még 29 olyan történetet ír le, amelyet nyugodtan minősíthetünk UFO-eseteknek.

Plutarkhosz „Párhuzamos életrajzok” című munkájában leírja azt az ütközetet, amelyet Lucullus római hadvezér vezetett Mitridatész ponthuszi király ellen, keleten, Kr. e. 74-ben. A római csapatok nagy pácban voltak, de megjelent az égen egy „tüzes edény”, és lőni kezdte Mitridatész csapatait. A római katonák teljesen fellelkesedtek, hogy az istenek mellettük avatkoztak be a csatába. Az ellenséges had megzavarodott, pánikba esett, és hátrálni kezdett, így Lucullus fényes győzelmet aratott.