Czopf Áron: Petícióköztársaság és petíciószinódus
Eredeti cikk: Magyar Hírlap
2023. JANUÁR 6. PÉNTEK
A németek idén három napig se bírták. Nehéz megítélni, ez mennyire számít náluk jó eredménynek, mindenesetre tény, hogy Krisztus után 2023-at írunk, még meg sem szoktuk az új évszámot, máris ízelítőt kaptunk tőlük a korszellemből – azt kellett ugyanis olvasnunk a hírekben, hogy felfüggesztettek egy szászországi papot „botrányos” karácsonyi prédikációja miatt. Mert bírálni merte többek közt a genderelméletet, a transzhumanizmust és az LMBTQ-mozgalmat.
Az inkriminált prédikáció elkövetőjét, név szerint Joachim Wernersbachot ezután germán sietséggel feljelentették, petíciót kezdeményeztek ellene, a teljes egyházmegye és a közössége is elhatárolódott tőle, a neve pillanatok alatt bejárta a médiát. Láthatjuk: a riadólánc jól működik.
Minthogy a posztindusztriális társadalmakból teljességgel hiányzik a spontaneitás, a közfelháborodáshoz is szervezőbizottságra van szükség. A köznyelvben őket hívjuk liberálisoknak. De Németországban nincs nevük, és nem hordanak egyenruhát sem.
Ők a derék középosztály, a hatóság szeme és füle. Az állampolgári nevelés majdnem mindenkit képesít rá, hogy részt vegyen egy jól szervezett felháborodásban, míg a Bild már-már országos botrányként számolhat be egy vidéki templomban tartott prédikációról. És ha mindenki tudja, mi a dolga, parancsra nincs szükség.
Az egyházmegye sietve fölesküdött az alkotmányos vallásra és a szivárványos lobogó szolgálatára.
Igaz, a formalitásokat mellőzve, inkább csak lélekben tettek így. A petíciózás és a feljelentés viszont nagyon is valóságos volt.
Még az atyának otthont adó apátság is „megdöbbenéssel” fogadta az elhangzottakat. Mint írják, kifejezetten elutasítják Wernersbach beszédében az emberképre és a teremtésre vonatkozó kijelentéseket. „Sajnáljuk az ezzel járó haragot, szenvedést és megdöbbenést.”
Ezek után lássuk, mi hangzott el a prédikációban! A pap arról beszélt, napjainkban mennyi furcsa, modern áramlattal szembesülhetünk:
„Hallani genderről és transzneműségről, transzhumanizmusról és reproduktív egészségről, a wokenessről és az LMBTQ-ról, diverzitásról és identitásról, többneműségről és nemváltásról, valamint a kinyilatkoztatásnak e pusztítóan új értelmezéséről, a szinódusi útról. Ezek a kifejezések önmagukban is teljesen elidegenítők. Hiányzik belőlük a szépség, a koherencia és a természetesség.”
Ezek tehát a „haragot, szenvedést és megdöbbenést” keltő kijelentések, amelyeket a Tholey apátság rendkívül sajnál, s amelyek miatt a homoszexualitás elfogadásáért már régebb óta lobbizó görlitzi püspök vizsgálatot rendelt el.
Javasoljuk, hogy vizsgálják ki Szent Pál rómaiakhoz írt levelét is! Legalább egy petíciót vagy felfüggesztést megérne.
A pap elleni petíciót a lapok szerint két nő indította, hogy hitet tegyen a tolerancia és a világra való nyitottság (Weltoffenheit) mellett. Láthatjuk, hogy a német szellem találékonyságát bizonyítva még a 2023-as év első híreiből is a 68-asok szókincse köszön vissza. A tolerancia mint értékfogalom és a minden politikai alanyiságot, minden identitást eltörlő, világra szóló nyitottság a legfőbb oka volt annak, hogy a 68-as mozgalmak, a dinamikus baloldali szerveződések végül kivénhedt marketingesek és liberális bürokraták testületeivé váltak. A „haladáspártiság döglődő múmiáivá”, ahogy Michel Houellebecq fogalmaz. A petíciót 534 ember írta alá. Arcképüket és életkorukat nem mellékelem a cikkhez, holott rendkívül tanulságos elmélkedés alapját képezhetnék.
Tablójuk alá Nietzsche kézírását másolhatnánk: die Tugendhaften – az erényesek.
Miután a németek bizonyos fáziskéséssel, jellemzően utólag szokták megtagadni a parancsokat – úgy tizenöt-húsz évvel a végrehajtásuk után –, nem lepődhetünk meg azon a burzsoá önérzeten, ami tapasztalt, vén kezeikkel petíciót írat. Anélkül, hogy a konkrét ügynek túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanánk, szimptomatikusnak tartjuk, mert sosem az ügy a fontos, hanem a diskurzus rendje, a riadólánc működése, a bizottság, az erényesek tablója. Az ördögbe is, igaza volt Gottfried Bennek:
„A forradalom német formája a feljelentés.”
Ez a forradalom igazságrezsimektől függetlenül zajlik – permanensen.
Naivak vagyunk, amikor elirigyeljük Németországtól a művelt és/vagy módos középosztályát, aktív civil társadalmát és orgánumait. Egy prédikációt sem tudnak anélkül végighallgatni, hogy ne rohanjanak a kerületi rendőrkapitányságra vagy az egyházi hatóságokhoz. Azt mondják, a német meghatóan legalitásvágyó nép, bár úgy tűnik, normatudatát mindig más elvek határozzák meg.
Újabban éppen a tolerancia és a világra való nyitottság jegyében függesztenek fel papokat, de világos, hogy egy ilyen agilis polgári riadóláncot más elvek mentén is aktiválhatnának.
Szóval nem kívánunk ilyen középosztályt sem barátainknak, sem ellenségeinknek. Gomora Kulturális Egyesület. Számlaszám a lap alján.
(...)
A szerző eszmetörténész
