Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1002.
1002.
Hogy milyen sokat fejlődött a világ, azt gyerekkoromban nekem is
emlegették az öregek, példákat felhozva, s kenyerem javát megéve
én is látom, de mellékhatásként azt is, miket képzelnek a múltba,
visszavetítve a mát, még a kutatók is, pedig csak szét kell nézni a
régibb világunk háza táján, hogy valósághűbben gondolkodjunk.
Az utazások például igen megkönnyültek, mert levegőben olcsón
repül a jónép, néha még a költözőmadaraknál messzebbre, s ebből
aztán azt hiszi mindenki, hogy ez mindig így volt, legfeljebb csak
az eszköz a földhöz kötődött, de a távolságok ugyanolyan nagyok
voltak, lóháton hegyeken át egész Ázsiát bejárták, Európáig jöttek.
S ebbeli nézetükben megingathatatlanok, mert a térképrajzolók is
besegítenek, ahogy a mai rajzolatra, a régi nagy birodalmakat akár,
felhelyezik, meg a régészek, mert igen hasonlatos embercsontokat
húznak ki a földből, s majdnem azonos használati s dísztárgyakat,
feltételezve, hogy mindez az akkori kereskedelem útján jutott oda.
A kiterjedéses hódítás olyan színben tünteti fel a múltat is, mint a
jelent, mintha csak hadseregek és hadiflották szolgálata számára
találták volna fel az emberi társadalmakat, termeljenek, gyárakat
építsenek, alapanyagot, hadfelszerelést szállítsanak, miközben a
hátországot és katonaságot ellátva hozzájárulnak a győzelemhez.
Vádam lényege mai okosok és oktalanok ellen, hogy legfejlettebb
állapotokat vetítenek vissza szemléletben s valóságszerűségben is,
mintha mindig azon a magas színvonalon lett volna minden, mint
ma van, nem számít sem az akkori felfoghatatlan ember ritkaság,
kis emberlétszám, sem az eszköz- és tudáshiány, s a világismereté.
De az időtényezőt sem veszik figyelembe, hogy az évezredek során
alakultak, terjedtek el a gyakorlati hasznos dolgok, és ami valahol
csak ritka jószág volt, máshol meg gazdag előfordulású, akkor nem
onnan származott, ahol alig mutatkozik, hanem amonnan, és ott is
kellene gyökereit számba venni ma is, kőeszközök előtt a kavicséit.
Azaz hogy a nagyobbat megelőzte a kicsi, a keveset a sok, mert a
kavicsot könnyebben megtalálták, mint az alkalmas vulkánkövet,
lávamaradékot, vagy egyéb eszközzé tehető anyagot, miközben a
fát is felhasználták, csakhogy annak alig maradt nyoma, de a fém
előállításához is sok kellett belőle, aminek hamuját hiába keressük.
A gondolkodásra utaló jelekkel is csínján kell bánni, mert könnyen
igen messze kerülhetünk az igazságtól, ha csak nemrég létrejöttek
maradványát képzeljük a távoli múltba, amit különösen a csillagos
égre vonatkozó, hosszú ideig tartó megfigyelések esetében látunk,
mert ezek elterjedt egyöntetűsége nem helyi megfigyelésből fakadt.
Viszont a csillogó csillag csillagalakja lerajzolva vonalakkal adható
jól vissza, s így tették az egész földön, amit közös emberi látásmód
tett egyetemessé, és amit sikeresen feltaláltak, utánozva alkalmazták
mindenütt, lélekbeni tervrajz alapján, történetek csak későn terjedtek,
amikor a rajzos ábrázolás köré érdek vezérelte beállítást is körítettek.
Eme történetek pedig a földi tapasztalatok, alakok, hatalmi alakzatok
másolásaként lettek az égre emelve, s ha ezek is a Föld nagy részéről
visszaköszönnek, már csak hozzánk közelebbi időből jöhetnek, céljuk
pedig a könnyedén befogadhatóság lett, megértse az is, aki nem maga
találta ki, s eszmei értékét mindig az uralkodást végzők használták ki.
És e hatalmi szempont a múltat régóta mindenáron egyformává akarta
s akarja tenni a jelennel, sőt azt a múltat még nagyobbnak is állítják be,
nagyobb területen játszódónak, mint amilyen ország, állam ott ma van,
mert akkor erre a mostani kisebbre még nagyobb igény támaszthatnak,
az emlegetett nagy fejlődés ellenére minden (hatalom) marad a régiben.
תגובות