Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1007.

1007.

A pénzügyek olyan alapvetésnek látszanak a társadalomban,

amit nem szabad félvállról venni, mégis legtöbben valamiféle

szerencsejáték-szerűségnek tekintik foglalkozni vele, mert

vagy azonnal hoz valami hasznot, vagy kis és nagy kiadást

okoz, de hosszú távra kevesen számolnak kezelése során.

Még bankba se szívesen megy az ember, nehezen elérhető

számára az online felület, nemhogy értékpapírt vásárolna,

vagy tőzsdézne az átlag, pedig ha rá lenne nevelve, hogy

megtakaríthat, nem szórná a pénzét kacatra, nyalánkságra,

alkoholra, fialtathatná azt, nem lennének filléres gondjai.

Mi tehát eme hozzáállásnak és lenéző, lemondó, lerontó

magatartásnak a kulcsa, hol lehet megfogni s megfordítani

a folyamatot, kikerülni a kacskaringóból, aminek a végén

mindig rosszul járva kimaradunk a jóból, átverést érzünk,

ahelyett, hogy megelégedetten dörzsölhetnénk kezünket?

A pénz az, hová a kutyát elásták, mert olyan elvont érték,

amelyet önmagában érvényesnek, változatlannak és örök

érvényűnek tartunk, mégpedig felszínesen, és valójában

gazdasági folyamat mozgatórúgó, árucsere forgalmazó,

mibe beletartozik a mi tevékenységünk, saját szerepünk.

Főszerep akár, ha a fenti hiányosságainkat nem látnánk,

levetkezhetnénk, pénzügyi tudatosságba átöltözhetnénk,

van ugyan valójában a termékekben s kincsekben benne

lévő, rejlő állapot érték, de egyébként minden attól függ,

mi tetszik nekünk, mi után vágyunk, mit veszünk végül.

Kicsit minden árut megszemlélünk, mielőtt elkezdenénk

használni, megenni az ételt, viselni a ruhát, közlekedési

eszközt igénybe venni, és így tovább, tehát tudatosság

van abban, ahogy fogyasztunk, azt meg is tervezhetjük,

mire mennyit költünk, de a pénzzel nem gazdálkodunk.

Van, ameddig van, ne nyújtózz tovább, mint a takaród

ér, meghúzzuk a nadrágszíjat, ha kell, irigykedünk kissé

azokra, akiknek több van, több jutott, és akik szerintünk

csak szerencsének köszönhetik, ha gazdagok, mert nem

tudnak többet nálunk, nem élünk vele, ami nyilvánvaló.

Azzal, hogy gazdaságban résztvevők ha láthatatlanok is,

számunkra tényezőként elérhetők, figyelembe veendők,

és utánozva őket, egész életpályánkat bejárhatjuk fejben,

hogy abba pénzügyi vonatkozást is belerendeljünk, mert

ahogy kicsiből épül fel nagy, a nagynak is fontos a kicsi.

A mi munkánk, a kicsi, és a nagy ma már bolygónyivá

vált összefüggést magába építő fennmaradási folyamat,

nincs is olyan terület, vidék vagy emberréteg, hogy ne

lenne érdekes többiek közül valakik számára, turistaként

majd utána megyünk képújságban fényképen látottaknak.

De sokkal lényegesebb, hogy minden fontos vagy csupán

kellemes dologra van igény, vevő, ha eljuttatjuk hozzá,

rendelkezésére bocsátjuk, nemcsak megtermeljük, s hogy

mindez működjön, előre biztosítandó a hajtóerő forrása,

anyagiakat odarendelő pénz, s e kettősség részei vagyunk.

Mert ahol működünk, a létrehozás, értékteremtés terén, azt

mi adjuk hozzá erőnkkel és tudásunkkal a nagy egészhez,

de mi vagyunk, akik jelen és jövői terveinkhez határozunk,

hogy elkötelezzük magunkat hozzá új pénzt igénybe venni,

aminek ára van persze, ami pedig máshol válik pénzforrássá.