Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1034.
1034.A világ rendje, rendezetlensége bár vita tárgya, mindenkit
befolyásol, mert mindenki része, még ha nem tud is róla,
vagy lázad ellene, ez a mindkét körülmény minősített eset,
mert a nagyátlagot szolgáltatja, vagy annak törékenységére
mutat, mikor rendszeres nézetrendszert akarunk alapítani rá.
A világrend hiánya zavarosság lenne, mit sokan előállapotnak
vélnek a rendhez vezető úton, de ha abban nem lett volna meg
a rend csírája, nem lehetett volna belőle tetszetős dolog, úgy
elrendezve egyre bonyolultabb képet mutatva megismerésünk
számára, ahogy megismerő-magyarázó képességünk növekszik.
Ez máris rámutat az összefüggés-szintekre, azoknak keresztbe-
kasul való kapcsolatszálaira, tömegére vagy csak erővonalára,
a lényeg, hogy csak részeként tudunk érzékszervvel, eszközök
igénybevételével, bekapcsolódva folyamatába mondani róluk
valamit, és amit mondunk, az nem válik külsővé a mondástól.
Mert már a világrend fogalma sem tisztán áll előttünk, hiszen
hol az a polc, amelyen rendben találhatók a világ dolgai, mintha
isteni nézőpontba helyeznénk magunkat a világon kívül lévén,
s onnan ítélnénk meg az ott szereplők egymáshoz való viszonya
állapotait, összevisszaságát vagy szépséges jóság harmóniáját.
Azaz a teremtő szemszögéből hozzáállva nem is lehet más, csak
tetszetős a kép, és ami attól eltérő lesz, az Isten ellen való vétek,
istenkáromlás, így azonban a nézőpontunk által meghatározottan
alakított megállapításokkal újra csak azt erősítjük meg, visszafelé
is, hogy keveseket szabad oda engedni ehhez a vezérlő szerephez.
A derékhadnál több, szinte az összes ember beleragad, a tiltások
miatt, ilyen módon a ne szólj szám, nem fáj fejem helyzetbe, hol
az ismeretszerzés válik némává és nem szolgáltatja vissza nekünk
tapasztalatainkat tudást létrehozó észrevételként, nemhogy rendet
keresne benne, így sötét lóként ahogy esik, úgy puffan lesz a világ.
Vagy amikor mégis a természet mélyére néznek, nem keresve ott
rendet, hanem csupán adottságokat és kapcsolatokat, valamint azt
egyre kisebb összetevőkre bontva, akkor is csak kevesen mernek
előzetes elváráskeretből kilépve, elfogulatlanul befogadni adatokat,
amelyek aztán nem rendhez kötöttként jelenhetnek meg számukra,
se rendetlenséghez, hanem olyan új állapotra utalnak, amivel nem
találkozott még korábban az emberiség, amiért nem szabad azt a
korábbiak szerint megítélni, besorolni sem, alkalmazkodni kell a
valódi ismeretlenségéhez, csak önmaga módján rögzíteni valahogy
számunkra, hogy mégis tájékozódni tudjunk róla, és kezelni aztán.
S mindennek megjelent rögtön nemcsak békés célokra való ügyes
felhasználása, hanem egyáltalán csak azért jöhetett létre a kutatás,
mert katonai szerepkörbe szánták az eredményt, csak arra lehetett
oly sok erőforrás ráfordítást biztosítani, látszólag értelmetlenségre,
merthogy annak sikerességét újra csak magasabb szempont igényli.
Így aztán nehezen csurog át a polgári életben annak az új rendszerű
világelsajátításnak a hasznosítása, de majd üzleti érdek mégis hozzá
tud jutni, ha belesimul kívánt társadalmi rendbe, viszont még most
sem hagyják ilyesmitől a világnézetet befolyás alá kerülni, megfontolt
álláspont őrzi a már-már tudatlanságot természet részecskéit illetően.
Hogy ne derüljön ki az önműködés mindenhatósága, ami aztán akár
mintaként is szolgálhatna az emberélet számára közösségi szinten,
tehát önrendelkezés, alapoktól építkező rendet rakás jöhetne vele az
emberi világba is, olyan egyszerű rend, ami már volt alacsonyabb
tudásszinten, hogy tudatlanság ne legyen tovább ellenünk fegyver.
