top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1119






  

1119.

Sosem érzett feszültség növekszik benned,

ha veszélynek kitéve látod szeretted,

vagy betegség leverte, baleset érte,

megrendülten állsz, megráz aggódás érte.

 

Mert téged, gyermekét, ő úgy nevelt fel,

odafigyeléssel, törődéssel felelt

minden mozzanatra és követelményre,

játékosan mutatott rá jóra, szépre.

 

És ha az te voltál, hát most rajtad a sor,

mikor ő, hogy éljen, sok-sok gyógyszert szagol

mielőtt beveszi, mert irtózik tőle,

neked nem mutatta, borsódzott a bőre

 

már mikor neked adta be oly régen,

hogy túljuss azon a nem nagy betegségen,

mire sokáig még te is emlékeztél,

most fordított a helyzet, te vagy, ki remél,

 

de most a kórháztól és az orvosoktól,

s hogy nyugodt tudsz maradni, aggódásodtól

függetlenül a látogatás idején,

napfényről beszélve a borulat egén.

 

Mert a segítő szándéknak hiába van

pontos célzottja, ha szakértelemre van

szükség, ha a gyógyulás útja nem sima,

együttérző hozzáállás neki ima.

 

Milyen szívesen gondoznánk így mindenkit,

mert szívelv, hogy nem hagyunk útszélen senkit,

ki rászorul e nemtörődöm világban,

mégis csak az kapja, ki megfizet árban.

 

És mindenkinek van hozzátartozója,

többségünk nem gazdag, jut csak élet sója,

megtesszük egymásért, ami megtehető,

jobb, ha öregekkel telik a temető.

 

Fiatalságot nem szabad feláldozni

búban, bajban, mert ők fognak jövőt hozni,

megnyugvás pirulát mindnyájan beveszünk,

azzal, ha egymásért minden jót megteszünk.

 

 


 

 

 

 

 

 




 


18 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK