Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1124.

1124.

Van, akinek jobb az érverése, mint az

érvelése, de nem a szójáték miatt

mondom, hanem mert tapasztalhatjuk egyre,

nem mindegy, az ember melyiktől fél, riad.

A jó vérkeringés erőnket felkelti,

hajlamosít ügyet izomból intézni,

gyengébbre szoktak támadni erőszakkal,

akkor az ember testi épségét védi.

S a háborúskodás áldozatokkal jár,

hogy a fegyvereknek is legyen értelme,

mit a józan ész értelmetlenségnek lát,

nem bír el ilyen nagy ellentmondással elme.

Azaz nem szól semmi a gyilkolás mellett,

mert az embertelenséggé elfajulás,

gőgös elbizakodottság elmebaja,

mert nem lehet cél tömeghalál, elmúlás,

elpusztítása addig felépítettnek,

visszahullás megelőző korszakokba,

szinte felmérhetetlen károkozással,

hamis hivatkozással bármilyen okra.

Mert egyértelműen téves minden indok,

mi az élet ellen irányítja erőnk,

gyászos következményekre nem figyelve,

amitől megóvott eddig a teremtőnk.

Mégpedig azzal, hogy jó gondolkodással

látott el bennünket, ne puszta sorrendnek

lássunk esemény egymásra következést,

hanem tervszerűséget belevitt rendnek.

De az nem a feljebbvaló akarata,

emberfia sem juthat ilyen szerepbe,

útja teljes emberségből kiszámított,

jövőnk ígérete hallható lesz benne.

S ha a múltból látszanak is örök romok,

az gondolattalanság gondatlansága,

ha érvelés csúcsán mindenki értékes,

békés boldogságban senki nem lesz árva.