Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1316.

1316.

Forr a népek nagy tengere, oh világ, ádázok

csatáznak békésen meglévőkkel, és nincs kiút,

eléri az ártatlanokat a halál réme,

tömeggyilkosság hullat a középkorba vissza.

Elkeseredés nem segít, talpon kell maradni,

a túléléshez erőt mutatni, olyan sokan

lettünk a Földön, hogy mindenre van vállalkozó,

nincs már kiemelkedő nép, örök egyformaság

veszélye kísért, mert ki tudnak mindent cserélni

egymás javára, fegyvert kapnak nyersanyagokért,

a nyers erő egyenrangú tudós okossággal,

nem menekülhetsz el a vihar villáma elől.

S még csak nem is tudhatod, ki támad valójában,

felszíni mozgalmakat mély sérelmek táplálnak,

lehengerlővé kezd válni újabb világerő,

miközben a régi még uralkodást tobzódik.

S mintha azok ragadnának mostanában fegyvert,

akik igényeit eddig sorra lesöpörték,

de lehet, ők csak eszközök valakik kezében,

akik a háttérben megbújva irányítanak.

A hátteret a jólét biztosítja, a többség

csak vágyódhat rá, kevesebb birtokosa félti,

hogy bármikor elvesztheti, ezért fenntartja a

módját, amibe így nem férhet bele mindenki.

De ez nem kiszámított eredmény, csak téveszme,

indokolatlan irtózás a változtatástól,

vannak is bírálói, akik hagyományosan

akarnak élni, mint elődeik, boldogságban.

Kell persze a modern világ vívmánya mindenkinek,

mintha azt éppen Isten adná jótéteményként

és neki kell hálásnak lenni érte, úgy hiszik,

aki nem így tesz, bűnös, bár ő termelte ki azt.

Valóságosan, de nincs érte jól megbecsülve,

főként nem szólhat bele a világ folyásába,

pedig mérnökként, tudósként jól értene hozzá,

őt is inkább kényszerítik beállni a sorba.

Tehát ez már nem az írástudók árulása,

sosem volt az, de mindenki fontos szem a láncban,

mely leköti önrendelkezésünket, kibújni

nem lehet belőle, szerkezetét mi alkotjuk.

Hagytuk, hogy elhitessék, „kétféle az ember, és

van jó és rossz oldala életnek és léleknek,

nehéz a jót választani, mert visszahúz a rossz,

az örök emberi nem szül örök igazságot.

Kellenek, mindig voltak, akik elrendezik a

világ ügyeit, és bírálni nem szabad őket,

mert legjobbat akarnak, ami csak lehetséges”,

s így nyakunkba kapjuk régóta a háborúkat.