top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 179.










 179.


Csak onnan tudjuk, hogy mit ér világosság,

ha megtapasztaljuk, hogy mi a sötétség,

mert bár sokan a fényt istenként imádják,

de elkerülte őket tartós fény-éhség.


Most nem a vakok világtalanságáról

van szó, ott a többi érzék pótlást adhat,

hanem fényforrás kényszerű hiányáról,

mikor az ember támpont nélkül maradhat.


Mondjuk egy sötét barlangban, vagy szobában

villany nélkül, és napfogyatkozás alatt,

előbb kétségbeesnek, aztán próbálnak

éledezni s felfogni, mi a feladat.


Nagyobb baj és tartósabb a tudati sötét,

s ezért legtöbbször nem szenvedője felel,

hanem akik meghúzzák tudósok körét,

félve ismerettől, mi föléjük emel


tudás következő fokára lépőket,

pedig abból mindenkinek lehet haszna,

ha kiműveltként szeretünk emberfőket,

a világvéget egyre messzebb halasztva.


Azoké tehát a felelősség magja,

akik átlépték a nemtudás határát,

s magas erkölcsi szintre léptük nem hagyja

veszni emberiség jobb világ látását.





11 megtekintés

Comentarios


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg