Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1804)

Nem, nem! Nincs értelme arról beszélni, hogy ki áll

a mérleg egyik, s ki a másik serpenyőjébe,

hogy eldőljön a vita szaporodásmódunkról,

milyen legyen majd, hagyományos vagy mesterséges?

Károsan romboló ugyanis ez a felvetés,^[1]

kihúzva a talajt hagyományos párkapcsolat

és család alól, sőt, az emberi létezést is

megkérdőjelezi, anélkül csak lények lennénk.

Állatnál többek az elménk miatt, de embernél

kevesebbek, hiszen benső világunk megszűnne

állami egyenneveltetésben, külsődleges

célmeghatározás szerint dolgozva élhetnénk.

S ki tudja, a helyzet micsoda diktatórikus

és kegyetlen világot hozna, elpusztítana

minden, még a mostoha körülmények között is

fellángoló, egyéni személy felé törekvést.

Azaz megsemmisítené a csak egyedekben

megszülethető testi-lelki képesség összes

feltételét, levadászva a jó mintát adót,

ha valahol felbukkanna érzés-sivatagban.

Mert ha puszta érzékiség lépne a szerelem

helyébe, ahol kötelező odaadnia

magát megkívánt részéről a megkívánónak,

elhidegülést okozna s korlátlan vágyterrort.

S ki tudja, melyik nem válna erősebbé s jönne

ki győztesen a másikat tárgyiasító harcból,

mert előbb-utóbb mindenki mindenkinek ellenére

lenne, a barátság intézménye is eltűnne.

Hiszen vetélytársak lennének a féktelenség

mezején, harcterén, egyéni és közízlés is

elavulttá válna, semmi nem szabályozná az

erkölcsösséget, ráadásul rabszolgák lennénk.

Hisz az állam nemcsak felnevelne, de munkássá

tenne valamely gyártási területen, lakást

és élelmet pedig úgy biztosítana, mint ma

a hizlaldákban, a ló- és tehénistállókban.

Csakhogy, ahogy az egész terv mögött ma ésszerűt

hazudozó valakik állnak, megvalósítást 

követően is kellenének irányítók és

ellenőrzők, körülményt erőszakkal fenntartók.

Azaz a fegyvergyártókat s a katonaságot

is maguk mellett kellene majd tudniuk,

az oda vezető utat is ők kell biztosítsák,

különben egészséges lelkek lázadása jön.

De addig nem szabad eljutni, gondolatban sem

megengedhető ilyesmiknek a felvetése,

agyalágyultságként megjelenő nézet

kimutatása kritikaként lett kívánatos.

Semmilyen mérlegelésbe nem állhatunk bele,

segédkezni jövőnk elpusztításának mai

esztelenségéhez, embertörténetünknek a

mellőzéséhez, pillanatnyi elmezavarhoz.

Ja, hogy ez zavar már jó pár évezrede? Rövid 

idő milliós nagyságrendünkhöz képest, legyünk

észnél és bátran védjük meg a szerelmet, ami

családba rendez és utódokkal áld meg minket.

---

[1] Németh György: Szép új világ felé. Vita a demográfiáról. Magyar Hírlap 2025. február 3. hétfő. 10:1 https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20250202-szep-uj-vilag-fele