Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1811)

Ha olyan történik veled, amilyen még sosem,

a meglepetés erejével hathat, amikor

nem lehet rá felkészülni, de ha igen, szintén

lehet nem várt hatása, hiszen ismeretlenség.

Viszont ha tervezheted a bekövetkeztét, az

nem csökkenti majd az igazi kihívást vele

kapcsolatban, hogy sötétbe lépsz, érzésvilágod

gazdagszik, de még ott is lehetnek kockázatok.

Nem tudhatod, miként válaszol majd egész valód,

ha azt értintő esemény történik veled, így

hát felértékelődik mások tapasztalata,

szerezd be és bízz benne, te is túléled, mint ők.

Egyenesen életkori sajátosság félni 

fiatalon a jövőtől, de ha abba nőttél

bele, hogy minden kívánságodat teljesítik,

vagy azt kívánod, amire alkalmas vagy, az jó.

Akkor támad nehézség, ha nem természetes a

tudásátadás, mert nincs mit átadnia akinek

kellene, ami anyagi szegénység esetén

bizonytalanná tevő, ingerszegény környezet.

Nem véletlenül fogtak össze az emberek már

régóta és áldoznak tanítóra gyermekük számára,

hiszen a szülők nem tudhatnak mindent,

s a haladást a kiművelt emberfők jelentik.

Mily sokan jöttek úgymond alulról nagy emberek,

szenvedélyükké vált a tudomány, a művészet,

kutattak, alkottak, mint az arra születettek,

holott szorgalomra volt szükség tehetségükhöz.

A társadalom egészséges szövete alkot

közösségeket, illetve azokból épül fel,

de azért az ottani siker mellett megmarad

a saját élet elrendezésének küzdelme.

Mert nem tesznek mindent a feneke alá legtöbb

embernek a szülei, de nem is akarná ezt,

aki sikeres a munkájában, mert jó képzést

kapott, jót áll magáért, önállóan működik.

És igen, ekkor egyénileg mutatkoznak a

személyiséget mélyen értintő törekvések,

átélt élmények, izgalmak, remények, csalódás

esetén pedig a tanulságok levonása.

El kell dönteni, miből mennyi elég s mi túlzás,

olyan életelveket vallottá lenni, amit

a kiválasztott társunk is elfogad majd, és mi

pedig be tudjuk fogadni, amit ő nyújt felénk.

Az örök emberi esetén nem eshetünk nagy

tévedésbe, efelé kell hát törekednünk, ezt

megkövetelni magunktól, másoktól, és ha kell,

saját példával gazdagítani alapokat.

Ekkortól az ismeretlenség kezes báránnyá

válik, legnagyobbrészt kiszámítható válaszok

köszönnek vissza, beüt a nyugalom a jövő

iránt, de unalom kizárt, mert éled túlvilág.