Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 188.

 188.

Hogy lehetett volna Koppány az áldozat,

ha már a nagyapja sem áldozott lovat,

táltoshitű volt régóta az ország is,

s felépült a koronázó katedrális

jóval korábban, mint azt gondolni mertük,

a vallás tartalmát saját múltunkból mertük,

régi emberi erkölcs mutatott irányt,

szerető kapcsolat minden társad iránt.

Az összes ember sorsa volt irányadó,

ismeretlen a köznek adott pénzadó,

közösen végezve közmunkákat, midőn

egyénileg nem győzhettek nehéz időn.

Nem termelt ki főnököt az a világ,

elegendőt adott élethez a napvilág,

vezére volt mindenki, amihez értett,

a munka gyümölcse egyénileg érett.

Emlékezet rögzített jó módokat,

dallal-tánccal űztek el lelki gondokat,

barátként műveltek földi természetet,

égi jelképeknek vettek csillag-életet.

Ma tele a fejünk hamisításokkal,

koppányozók támadnak fel teljes joggal,

csakhogy őket elragadja a másik véglet,

igazság szolgálata hoz boldog véget.