Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1931)

Rejtett tartaléknak mondják, de valójában nincs

elrejtve, titkos mondanivalónak, de ami

nyilvánvaló, és mind köztudott is lehetne, ha

jól működne köztünk a tudás közlekedése.

Hiszen rengeteg ismeret ott van valakinek

a fejében, még több talán a könyvekben, amit

fel kellene tárni, de ha megtörténik, akkor

sem jut el csak az emberek kis töredékéhez.

Nem elrejtve van tehát, hanem elzárva, de még

ez sem jó kifejezés arra, hogy szükségszerű

a tudatlanság állapota a tudatlanok

részéről, ha tudást két feltétel akadályoz.

Az egyik a másik függvénye, azaz nehezen

lehet túljutni rajtuk, mert sokféleképp húzza

vissza a megoldást, hogy a tudásnak alapja kell

legyen előbb, s a tudósnak meg kell élnie.

Iskola, iskola, kiáltja a nyilvánvalót

most mindenki, de ott igen fontos előzetes

felkészítés, családi és óvodai háttér

manapság, mert az egymásraépülés feltétel.

Ahhoz pedig képzettnek kell lennie szülőnek,

nevelőnek, az utóbbi előbbit pótolni

kénytelen, ha szülő nélkül nő fel a gyerek, itt

pedig nem kétséges, elmaradást tapasztalunk.

Ennek oka általános nehézség, hogyan kell

a tudományt átvinni az oktatásba, hiszen

a legfejlettebb réteg lenne a legjobb, de az

még annyira kidolgozatlan, taníthatatlan.

Vagy tudósa kényszerül titkolni, különben nem

kapja meg az elismerést, aki őt eltartja,

állam vagy vállalat előbb szeretné eltenni

a hasznot, hiszen pénzbe került kutató, kutatás.

Külön szakma a tudomány népszerűsítése,

feldolgozása, lebontása, taníthatóvá

tétele, de erre nincs külön figyelem, csupán

tűzoltás folyik, máshonnan tájékozódáskor.

Amivel szintén meg kell küzdenie tanári

munkának, hogy fél- vagy hamis információt kap

még a kisgyerek is kézhez, félre is érti és

úgy kérdez, hamar szakadék alakul ki köztük.

Ez tehát az a rejtett tartalék, amit azért

a probléma tudatosításával fel lehet

oldani, szándék kell a titkolózás okának

megszüntetésére, s ösztönzés ilyen munkára.