Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 197.
197.
Elegendő az embernek önmaga? –
e kérdést rosszul értik, akik felteszik,
emberiséget kellett volna mondani,
s akkor a válasz már fényesebben feszít:
hogy igen, a társasságban rejlik minden
vigasz és élmény, mert nemcsak kapunk tőlük,
hanem adunk nekik, tőlünk indul,
felénk fordul figyelem: létünk közösen főzzük.
Összesség teljesítménye őrzi fajunk,
kisebb közösségek keletkeznek s vesznek,
de egyénileg ki tudunk teljesedni,
ha mélység, magasság réme nem zár veszteg.
Szokás lett magunkban keresni megoldást,
találni megannyi szép s jó belső választ
egyéni béke érvényesítésére,
midőn külső ellenség életfalat mállaszt.
Nem ellenségként, hanem barátként lép fel
aztán az átfogó megoldásra szakosodott
fenség: önként szolgáld testeddel-lelkeddel,
de sikert csak ő arat, mutatják korok.
Ezért nem alkotunk tőlünk idegen közt,
hanem olyat, mivel azonosak vagyunk,
nemzetünk élménye kiterjed egészen
addig, hol ilyen érzést másoknak hagyunk.
Comments