Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2043)

Többnyelvűség és sokszínűség kéz a kézben jár,

de nem az egyént, hanem az összességet nézve,

mindenkinek megvan a maga nyelve, jellege,

ezért egymásnak érdekességet jelentenek.

Ősi időkben messzi szomszédok is azonosak

voltak, ha ugyanonnan terjedtek szét, de jött a

földműves emberszaporulat, sokan lettek a

termelékenység élvezői, megnőtt különbség.

Addigiakhoz képest sok-sok részletét tudta

kimunkálni az ember a természetnek, mind lett

kezdeményezve, egy-egy szakma elkülönülten

saját nyelvet, jellemet is kitermelt aztán.

Megtanultuk egymás képességeit használni,

ezért mutatott tarka képet a világ, kellett

a közvetítés, tolmácsolás is, eredetit

azonban a saját csoporttagság biztosított.

A közvetlenséget pedig felváltotta nagyobb

távolságokra eljutás során hivatásos

árucserélők vállalkozása, többnyelvűen,

a tudás pedig összehasonlításra került.

A kellemes oldalát mindenki élvezte,

a királytól a köznépig, mert hozzájutottak

– ugyanúgy, mint ma – messzi földek termékeihez,

idegen népek szellemi teljesítményéhez.

De akkor magátólértetődő volt, amit ma

veszély fenyeget, hogy mindenki kifejtheti a

saját hozzájárulását a nagyközösséghez,

ugyanúgy, mint tette tágabb családja körében.

Ma azonban, ha belegondolunk, alig maradt

egyének kiteljesedésére lehetőség,

mindent boltból veszünk, sőt, hozzák megrendelésre,

és valami szolgáltatást próbálunk végezni.

Lassan fizetni kell azért is, ha valaki épp

rád mosolyog, mert annak gyógyítóhatását úgy

hirdeti, hogy senki nem tiltja be, mert amúgy a

törvényt betartja, mindent szabad, ami nem tiltott.

S nem lehet betiltani az összes agyszüleményt,

ami mint ötlet vagy cselekvés megfogan sokak

fejében, s ha szép, hangzatos, dallamos, tömegek

fogják ajnározni, kapaszkodva valamibe.

S amikor a dalok más nyelven szólnak, mint ami

a tiéd, csak hozzávetőlegesen érted a

mondanivalót, hangoktól rajtad uralkodó

érzést fogod szeretni bennük, ők bekapcsolják.

Megfontolt, nehéz eszmék helyett is csak

belekapdosunk távoli vallások tanait

közvetítésbe, kiszolgáltatva eredetit

eltorzító önjelölt értelmezők kedvének.

 Meg kell jobban tisztelni magunkban sajátunkat,

nyelvet és műveltségi mezőt, ízes beszédet

szóljunk, ne színtelen-szagtalant, építsünk magyar

társainkra, mégiscsak ők legjobb barátaink.