Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2044)

Nehéz megragadni, miről van szó, a jelenség

rejtekezik, bár nyilvánosság előtt

játszódik, sőt éppen az az egyik célja, hite,

mozgatója: világszínpadon legyen győzelmes.

Legalább eredményes, – és rangsorok vannak a

legkülönbözőbb területeken, nemcsak sportban,

összevetések, összehasonlítások cégek,

nemzetek, országok között, alig van kivétel.

Talán csak a legnagyobb művészekről lett szokás

az összehasonlíthatatlan jelzőt használni, vagy

oly tehetségről, aki addig nem volt még, de az

tehát nagyon ritka, egy a milliárdhoz szinte.

A többiek versenyben vannak egymással, de az

embereken kívül a hegyek, folyók, tavak, sőt

tengerek méretezve, óceánon hány napig

megy hajó, repülőgépen meg óra a mérő.

Nemzeti össztermék magamagában és az egy

főre jutó mennyiség, de a minőség innen

is kiszorult, nincs már svájci óra, német márka,

bár kínai dömpingáru egyre tetszetősebb.

És aztán a világnapok, hogy már mindennek van:

le is értékelődött, de nemcsak sokasága

miatt, hanem szervetlensége igen zavaró,

nincs beágyazva, mint a naptárunk ünnepei.

Mintha lenne egy lopakodó világméretű

berendezkedés helyi értékek mellőzése

szándékával, és összemberi tukmálásával, 

bár van még zászló a mezen, de szó róla alig.

Eljátsszák a nemzeti himnuszt a focimeccs előtt,

ha a válogatott játszik, ám másnak is van himnusza,

átfogó szövetségnek, sok kezdeményezésnek,

mintha szervezetek egyenrangúak lennének:

A múltból hozott, természetes módon létrejött,

örökölt intézményeinkkel, sőt azokat

támadják, akarják kiszorítani, de azért

még mindig eredetiség a turistavonzó.

S ahogy rétegződött gazdagságát tekintve a

mai világ, tudja jellemző azonosságát

előtérbe tolni, bár ritkább és kevesebb a

tagja, de a többség lelkébe akar férkőzni.

Bevallottan a lélekért megy  harc mostan is,

bár nem a vallások nevében, az a háttérben

még mindenütt érvényesül, egyetemességként

valódi erős helyet vívott ki a világban.

Így hát az egyes embernek is megfoghatóbb – mert

vannak templomai, jelképes szertartásai –,

mint világméretű befolyásolás-kísérlet,

hol nem láthatjuk, hová vezetnek folyamatok.

Közmegegyezés csak sokkal közelibb körökben

érhető el, s már régen megtörtént, igazodva

elért tudományos–technikai vívmányokhoz,

s főként tőlünk induljon, ne messziről zuhanjon ránk.