Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 205.

 205.

Képesség és képtelenség nemcsak látottra

vonatkozik, hanem inkább cselekvést, tudást,

jelzünk vele valaki birtokában lenni,

s hogy akarata szerint megnyilvánítja.

A tudottak mentén cselekszünk, és visszahat

a tapasztalat: növekszik az ismeretünk,

de megtenni csak azt és olyat tudunk, amit

valahogy már begyakoroltunk, gondolatban

legalább. Mindezt megismerésnek mondhatjuk,

tárgyi vagy természeti elsajátításnak,

ahol szellemi tartalom is keletkezik

azáltal, hogy másokkal is közölni tudjuk.

Eleve másoktól belénk jött folyamatként

alakult ki világra nyitottságunk, mindent

befogadásunk, amit érzékelünk, de a

válogatást is megtanultuk: hogy mi fontos,

aszerint takarékoskodva az időnkkel,

hogy egyre fontosabbak felé irányuljon

megújuló figyelmünk, okosodva nőve,

s hogy alkalmasan vállaljunk feladatokat.

Ebbe kevéssé fér bele, azaz pazarlás

belátatlan képtelenséget megszentelni,

csupán akarattal tárgytalanná tenni a

világunk, szellemi létünk tartalma helyén.