Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 208.

 208.

Hányszor megkérdezzük, az volt-e ténylegesen,

miben részesültünk, mint aminek nevezik,

mert kételyt tápláló érzésekkel kerültünk

szembe már az élménnyel találkozáskor.

Hacsak nincsen előre jól beharangozva,

nem tudhatjuk hirtelen, amikor felbukkan,

mi is az valójában, mit kell róla tudni,

s néha van, hogy nem is hallottunk róla.

Pedig, mintha ezek lennének az életben

a legfontosabbak, például a szerelem,

mely földbecsapódó üstökösként érkezve

mindent letarol bennünk, de mégis igen jó.

Ám felkészülhet valamennyire mindenre,

aki elegendően változatos, nehéz

és könnyed, örömteli és bánatos sorsot

vállal semmitől nem félve, mindent akarva.

És jó és kell, visszatekinteni sorjában

saját történetünk lényeges képeire,

csillagként ragyogjanak, elemi erővel

táplálva bennünk győzelmet, vagy csak túlélést.