Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 230.

 230.

Felvilágosulhatsz-e létkérdésekről,

vagy örök homályban maradnak előtted,

ember, aki számára minden ügy megdől,

ha tudományos vizsgálattal rálőnek?

Megtudhatod-e, hogy honnan van a világ,

amikor a másodperc törtrésze kérdés,

parányok paránya értelemért kiált,

valós lehetőség teljes világégés?

Mit mesélj el magunkról gyermekednek,

ha testi-lelki lényegünk sárba tiport,

mikor alapvetést ingoványba visznek,

miként érvényesíthetsz építő szigort?

Leginkább a szépségről kellene szólnod,

amivel kiiktathatod az érdeket

szívügyünkből, hogy igen magasra srófolt

hittel szolgáljunk fel igaz értékeket.

Ahol mindenki legyőzhet kételkedést

belső tükörben szemlélve valóságunk,

terménye felől nézve tavaszi vetést,

körben érést élve világértést várunk.

Ahol nemcsak az ég lesz tiszta, világos,

hanem alatta is felnő az okosság,

földéletünk színtere úgy lesz virágos,

hogy emberségből épül örökös ország.