Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 256.

 256.

Tiltakozásunk csak kapálódzás lehet,

mint kisállatot ha erős karom szorít,

de még azért nem a bolond törekvése,

hogy megállítsa este sötétség jöttét.

Mert van értelme kipréselni magunkból

emberség védelmének kifejezését,

elemi félelmünknek megidézését,

ha nem látjuk is tisztán, ki-mi ellenség.

Fel kell kelni pihe-puha nyoszolyánkból,

a jólét nyújtotta langyos lankadásból,

tájékozódni a bonyolult terepen,

hová visz bennünket elszabadult világ.

Mert szépen hangzó elv a mindent szabad, mit

nem tilt a törvény, de az nem éri utol

a rossz szándékú alkotók sebességét,

ezért van az erkölcs előzetessége.

Vagyis lennie kellene, de nincs botja,

mivel fejünkre koppint, mielőtt a

tragédia bekövetkezik, így hát csak

a szellemi óbégatás marad nekünk.

De hogy ne legyünk önsorsrontók, nem szabad

fejjel menni a falnak, lökdösni egymást:

„csinálj már valamit!” – egyetértő egység,

okos erőgyűjtés elérendő célunk.