Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 272.

 272.

Aki részt vett háromnapos tombolásban,

tudja, látja most, hogy az emberiséget

a tobzódás utáni kijózanodás

sújtja, de nem gyomor, hanem vírus éget.

Túl messzire mentünk, szószerint, mindenben,

túllőttünk a cél modernizálásában:

nem természetes eszközök fejlesztésében,

nem lemaradtak felzárkóztatásában.

Majdnem hogy játszottak velünk, akik tudtak,

akiknek hagytuk, hogy fejünkre nőjenek,

korlátlanul nőve vagyonuk, hatalmuk,

a józan észre is ágyúval lőjenek.

Olyan területekre merészkedtek a

tudomány és haladás nevében, ahol

nincs az embernek semmi tapasztalata,

de megvalósítja egy pásztor, egy akol.

Közben már nemcsak a férgese hullhat el,

a felelőtlenség üli gyászos torát,

s fékevesztett vadállatot megfékező

javaslattal elvennék nemét és honát.

Nem vissza, de jó irányba kell fordulni,

milliárd embert nem tömegként kezelni,

hanem hogy mehessen a maga szabta útján,

s ha gödörbe került, onnan kiemelni.