Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 349.

 349.

Nyitva lenni kevesebb magyarázatra

a világ dolgaiban, bátorságra vall,

mert bizonytalanságot szül, alázatra

késztet, s több meggyőződés-feladást javall.

Könnyű felszínes és tetszetős utakon

haladva napi átlag tudást élvezni,

de vészhelyzetben csalódni fogunk nagyon:

ilyen ismeretünk cserben hagy elveszni.

Jobb hát bevallani, amit nem tudhatunk,

vagy számba venni, ami beláthatatlan:

így törekvésünkkel mégis pótolhatunk

sokat, bár a megoldás bántó, szokatlan

lesz. Ám ha az eljárásunk eredményes,

kárpótolja lelkünk korábbi hiányát,

hogy az embervilág nem is olyan fényes,

kétely gyötri az ember fiát és lányát.

Sokkal felelősebben élhetünk tehát,

ha jóval mélyebben gondolkodva félünk:

ha nem is Istent, de az angyali szeráf

karok által régen még kezelt reményünk

beteljesítését ígérők mámorát:

lehúzva őket magunkhoz, visszafogva

pazarlást, kinyitva életerőnk fokát

az örök ismeretlen állapotokra.