Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 349.

349.
Nyitva lenni kevesebb magyarázatra
a világ dolgaiban, bátorságra vall,
mert bizonytalanságot szül, alázatra
késztet, s több meggyőződés-feladást javall.
Könnyű felszínes és tetszetős utakon
haladva napi átlag tudást élvezni,
de vészhelyzetben csalódni fogunk nagyon:
ilyen ismeretünk cserben hagy elveszni.
Jobb hát bevallani, amit nem tudhatunk,
vagy számba venni, ami beláthatatlan:
így törekvésünkkel mégis pótolhatunk
sokat, bár a megoldás bántó, szokatlan
lesz. Ám ha az eljárásunk eredményes,
kárpótolja lelkünk korábbi hiányát,
hogy az embervilág nem is olyan fényes,
kétely gyötri az ember fiát és lányát.
Sokkal felelősebben élhetünk tehát,
ha jóval mélyebben gondolkodva félünk:
ha nem is Istent, de az angyali szeráf
karok által régen még kezelt reményünk
beteljesítését ígérők mámorát:
lehúzva őket magunkhoz, visszafogva
pazarlást, kinyitva életerőnk fokát
az örök ismeretlen állapotokra.
Comentários