top of page
szilajcsiko

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 365.









 365.


Már régen nem kettőn áll a vásár,

nem tudunk az eladóról, és mi vevők

sem egyként lépünk fel, hanem tömegesen,

személytelenek az üzleti tényezők.


Hol van már régi vásárok hangulata,

hajnali kelés, majd napfelkelte nézés,

s az öröm, amikor „elvitték” a disznót,

a boldog, megelégedett hazatérés!


Persze ma is van nyári és téli vásár,

meg maradék leértékelési kampány,

van nyüzsgés is, meg mindenfajta földi jók,

csak mindez sokkal művibb, „illata” lanyhább.


Bár az megmaradt, akármerre járkálunk,

hogy sokminden van, amit sosem veszünk meg,

és a kínálat belép az otthonunkba,

egy ideje már a reklámoktól veszünk meg.


Felértékelődtek a kézműves dolgok,

hogy még a szakácsok is művészek lettek,

fényképről történik áru kiválasztás,

nincs vitánk az árról, alkudozni restek


vagyunk, amint tájékozódni felőle,

mivel etetnek bennünket, honnan származik,

bár az összefüggésekre szakosodott

szervezet rombolja fogyasztók álmait.








29 megtekintés

Opmerkingen


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK