Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 380.

380.

Vitatkoznak, kinek életkedve nagyobb,

aki lángnyelvként lobog vagy Napként ragyog,

kívülről-belülről táplálkozik énje,

nincs gondja se holnapra, se idős végre.

Az ilyennek igen sok célja adódik,

benne érzés tombol, rajta divat hódít,

és nem ő dönti el, mennyire értékes

amire jut: ettől minden perce ékes.

De aki megfontolt, kritikus magával,

lépésenként haladva sohasem szárnyal,

tartja a mondást, hogy lassan járj, tovább élsz,

keresgél megoldást, felhasznál bevált észt,

ő sem tekinthető szenvedélymentesnek,

legfeljebb szenvedést kerülő rendesnek,

rendet teremtőnek tengernyi bajunkban,

miközben sok meglepő élményre bukkan.

Miképpen adhatunk eközben tanácsot,

elvessünk-e korlátot, rakjunk ránk rácsot,

szigorral élve is maradjunk szabadon,

vagy vállaljon kihívást emberi vadon?

Nem elvárás, hanem képesség dönti el,

amit elbír ember, és amit nem visel,

másokra figyelve ismerjük magunkat,

hogy felelősséggel válasszuk utunkat.