Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 387.

387.

Tornaóráktól sportversenyekig széles

a skála, hol ugyanaz történik egyre,

testgyakorlás, -nevelés kis és nagy fokon:

nem fára másznak céllal, sem magas hegyre.

Versenyek gyökere a lovagi torna,

akkor még volt ellenség, aki ha támadt,

élethalálharccá vált éles küzdelem,

edzett erő kellett, bukott, aki fáradt.

Csatában legjobb védekezés támadás,

de a gyors, hosszú futás, állván vesztésre,

szintén megmentette sok harcos életét,

s a hadvezetésnél szükség volt észre.

Mindennek lecsapódása sport lett mára,

bár még vannak világszerte csúf háborúk,

versenyeznek egyének, csapatok s népek,

elnyerni a győzelmi kupát, koszorút.

És visszajöttek a fizetett katonák,

zsoldosok veszik el a helyet mindenütt

a helyben felnőtt aktív nemzedéktől,

nem véletlen, hogy a sporterkölcs megrendült.

Annyi a pénz, hogy más téren kockáztatnak

érte: teljesítményfokozókat szednek,

majd versenyzők körét elitre szűkítik,

miből háború lesz: már a sportért mennek!