top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 392.









392.


Mindig szép tavaszunk van, megunhatatlan,

ki is böjtöljük jöttét, tagadhatatlan,

s jó viszonyba kerül velünk a természet

végül: szépségén ámulunk, szerencsések,


hogy ide születtünk, ahol a négy évszak

sorban egymás után figyelmet nem kér, csak

kap egyre, mert tehetetlenül szemléljük

tobzódását, amint változását éljük.


És mire körbeér e velős folyamat,

újrakezdés vágyát érleli a tavasz,

mert sosem ugyanaz az év kezdődik el,

s hogy végigfut, az hitünkből nyert új hitel.


Közben állandóságot az ég közvetít,

csillagalakokkal történelmet vetít:

nagyobb távlatokra tervezett hatását

magunkon érezzük, mint hű földi mását.


Ahogy kizöldell, virágzik növényzet,

az bennünk semmihez se fogható érzet,

és a fákról hallott üde madárének,

feledteti sorsunk, hogy elszállnak évek.


Igaz megújulást lelkünk közötti tér

mutat: harmóniába rendezve ítél

emlékezetállónak vagy feledésre

élményt, mit közösen tettünk észbe.










16 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page