Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 399.

399.
Műveltségünk mélye emberiség-magma,
sugárzik egyaránt keletre, nyugatra,
mert az alapvetést őrizte meg nekünk:
látjuk, ha hitünkre egy pillantást vetünk.
Nem is a beszéd vagy írás csodájára,
bár kifejlettsége ránk hasonlósága,
hanem az együttélés közös erejére:
egyéni bűnökre bocsánat nyerése.
Aki megszületett, együtt üdvözüljön,
már a földön, remek utódokat szüljön,
és a jó reményben lelhessen hazára:
gondolatot nem köt képzelet határa.
Hová züllött ehhez képest kelet s nyugat!
fegyveres hódítás után nekünk ugat,
s szemlesütve tanul tőlünk emberséget:
lélekben felhalmozni a nyereséget.
Erdőt szellemóriásokból növeszteni,
belőlük szép jövőházat építeni,
mert ha a poklot a földről kizárhatjuk:
a mennyországnak is biztos létét adjuk.
Kiűzve magunkból az önhittség ördögét,
oszlathatjuk múltunk hamisítás ködét:
nem vagyunk különbek senki emberfinél,
de elfogadjuk: utunkon isten kísér.
Comments