Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 404.

404.

A kézi munka a természet lágy ölén

dupla élvezet lenne, ha csak úgy volna,

hogy zöld erdő, mező, liget, park és kert

épp oly könnyen kezelt, amennyire szép.

De inkább fordítva van: nagyobb arányú

munka, hogy kicsit is tudjunk gyönyörködni

benne, és kis mulasztás után kiszárad,

felveri gaz, bozótos lesz és dzsumbuj.

A szakszerű eligazítás után már

csak a szorgalom hibádzik, ha hiányzik,

valami látványtól felvillanyozottan

nekifogva: igen messze az eredmény.

Több nemzedék is kellhet hozzá esetleg,

mert a művelt föld, táj, vidék emberi vívmány,

jól beleilleszkedve a természetbe

borul virágba, ad madárcsicsergést.

Nem véletlen tűnt le a sokszínű világ:

szántó-vető embernek volt szőleje is,

szakmunkásnak gyümölcsöse, hobbikertje,

mert ideje is volt hozzá éppen elég.

Ma már pénzért veszünk mindent: környezetet

is magunk köré, vagy utazással tesszük

változatossá életünk, szépségekért

fizetünk, s hogy jusson rá, időnket adjuk.