Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 407.

407.

Ami a latin nyelv volt régen, az lesz-e

az angol: az egyetemesség nevében

és céljául szolgáló kirekesztő eszköz,

eszme-csatorna a haladás érdekében?

Igazi tájékozódást csak ez a nyelv

ismerete biztosít: alájátszanak,

mintha csak onnan jöhetne erős jóság,

ahol a szekér s ló angolul fut, szalad?

Mit számít, amit a nyelvtörténet mutat,

hogy lecsökken egyszerű nyelven értelem,

s mesterséges nyelvek garmadája mögött

nyelvelnek természetben élt évezredek?

Eretneküldözésbe torkollott latin

diadalút, s jutott vallásháborúkig,

mert nem a lelki üdvösség volt a célja,

társadalmat szervezett az aranykútig.

És most a gazdagság új utakat keres:

ha részese akarsz lenni, add fel a nyelved,

vallásod és hazád, mert különben bélyeg

kerül rád, idegen hatalom elkerget.

De ahogy a régi világ körül is volt

egy még nagyobb: a földkerekség állapot,

ma is csak beszűkült tudat gondolhatja,

hogy a milliárdoknak nem oszthat lapot.