Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 409.

409.

Szabadságunk igazságosság teremti,

előbb volt gyíktojás s lett belőle madár,

előbb közös jövőnk közös érdek menti,

érte cselekvésben nincs egyéni határ.

Sokan sokfélével járulhatnak hozzá,

mint a gyűjtögetők töltik meg raktáruk,

cél, hogy élelmiszer kitartson tél hosszán,

fölösleg maradékból lesznek az áruk.

Innen származik a közösség ereje,

mit nem mellőzhetnek gonosz évezredek,

mióta kitágult az életmód tere,

s kívülről érkeznek dézsmáló seregek.

Ámde sokkal többen voltunk helybeliek

eddig, mint hazát kereső földönfutók,

vagy ha átgázoltak rajtunk hadseregek,

helyreállt a rendünk, lettünk egész utóbb.

De az új hódítás olyan szabadságot

hirdet, „mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel öl” közösség világot

egyéni érdeket téve meg alapul.

Hamis eszme fordíthat szembe egymással:

nem senki, de óriás lehetsz külön-külön,

ám boldogságunk nem lesz csak igaz társsal,

s ha átfogón dolgozunk emberség művön.