Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 434.
- szilajcsiko
- 2022. márc. 28.
- 1 perc olvasás
434.Nem csupán emlékezésünkre veszélyes,
ha valaki másként látta, mondja,
hanem erkölcsi megítélésünkre is,
ha rossz színben tüntet fel történetünkben
bennünket, talán csak felszínesség miatt,
de lehet vele terve, szándéka bőven,
mert nehéz védekezni ilyen támadás
esetleges alattomossága ellen.
Mert ha gyakran ellenkezőjét említik,
mint ahogy eddig értékeltük magunkat,
eleinte fel sem fogjuk a valótlant,
azt hívén, hogy nem rólunk van éppen szó.
Vagy nagyon is tudjuk, hogy miként volt minden,
s nem hisszük, hogy bárki felül hamisságnak,
csakhogy ilyenkor tanú nem igen akad
más, csak aki kibeszél bennünket így-úgy.
Sokkal jobb érzés, amikor a kis homály
mögé valami túlzás kerül, nevetség
tárgya, vagy csínytevés gyerekkorból, amit
megszépít az idő, s lehet bevallani.
Ilyen az idős kori mese fiatal
korból katonaságnál, egyetemen, és
előtte a gimi, a szakmunkásképző,
valamint ritkábban az elemi suli.
Ilyenkor már egyre ritkul emlékező
társ, cimbora, s mesénket hallgatók inkább
fordulnak a történelemkönyvek felé,
bár onnan hiányzanak a jó részletek.
