Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 435.

435.

Magamagából építkezik a nemzet,

mindenre van szava keresgélés nélkül,

minden helyzetben helytáll, mert ő hozta azt

létre, s rajta kívüli is vele szépül.

Nemcsak helytáll, de életünknek nagy részben

ő adja keretét: fölötte nincs, csak az

Isten, akivel emberiségként sokat,

tagjai lelkében még többet bogaraz.

Vannak visszamaradtak kisebb egységben,

de rájuk már csak egzotikumként néznek,

hogy nem vesztek még el, annak köszönhetik,

hogy ellenállnak mindegyre divat-vésznek.

Aki mindenkivé lett vagy mindenkiből,

nem keveredése látszik, hanem szépség,

jellegzetesség letéteményese lesz,

minta mindenkinek, teste kész irigység.

No, és a lelke avagy tudása is

egyedülálló, mert őtőle tanulták

a többiek, a messze kerülők igaz

hitüket és emberségüket nem unván.

Szebb attól nem lesz a világ, ha kiterjed

hatókörén túlra csoportosulása,

legyen elég a kör, amely létrehozta,

legyen a földön örök éginek mása.