Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 437.

437.

Mennyi bizonytalansággal kísért a múlt,

ha nem veszed szószerint a tételeit,

hanem a végéig gondolod azokat:

előzménytől következmények köreig.

Mint fejlődött ki valamiből valami,

elemekből vegyület, azokból élet,

de felfoghatatlanul hosszú időn át,

és élőkből úgy lettünk értelmes lények,

hogy nem találunk rá magyarázatot, mert

annyira valószínűtlen teljesség

vagyunk: okát rajtunk kívüli, világon

túli beavatkozásban kell keressék.

Vagy nem, s ahogy történelmi események

mögött sem áll isteni szándék rajzoló,

ha elegendő indítékot találunk

a főszereplők kicsinyes vagy nagyzoló

természetében, amit természetesség

és törékenység párhuzamos megléte

kényszerít ki vagy legalább magyarázza:

elfogadhatóvá tenni nincs esélye.

De azt csak hazudni lehet, hogy pontosan

ismerheti eredetünket az, akit

beavatott, aki lehetővé tette a létet,

ahol ő nem, csak az emberfia lakik.